Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 12. Veleszületett butaság (idiotismus)

120

nyers erőt nem tudják kellőképen kormányozni. Sokszor ezen erőt főleg a táplálkozást illető Ígéretekkel fel lehet használni s dologra fogni őket, bár kitartást nem igen tanúsítanak. Egy darab fehér kenyérért el kapálnak naphosszat. Ezen szerencsétlenek, mint a pajkos gyermekek gúnyjának czélpontjai s a míve- letlenek előtt nevetség tárgyai, tengik életüket. Sokszor azonban az incselkedésekre erőszakosan reagálhatnak s néha bántalmazóikat alattomosan megtámadják, s a legsúlyosabb testi sértéseket követhetik el.

A hülyeségnél már csaknem semmis szellemi képességet találunk, az ilyenek cselekedete ösztönszerű, mechanicus. Ezeknél látjuk a legkifejezettebb testi degenerativ, fejlődésbeli anomáliákat. Alacsony, kis homlok, kicsiny vagy széles, rachitico-hydrocepha- licus fej, széles, vastag orr, duzzadt ajkak, száraz, öreges arcz; görnyedt test, idomtalan topogó járás, olykor az ugráláshoz hasonló. Beszédük gagyogó, érthetetlen, sokszor articulálatlan torokhangot adnak. Nem törődnek sem önmagukkal, sem másokkal. Maguktól nem esznek. A kapott ételt mielőtt szájukba tennék, előbb gyakran megszagolják. Tisztátlanok, nyáluk, orrváladékuk csepeg. Ürülékeiket maguk alá bocsátják. Sokszor nagy mozgási ösztönt látunk náluk, folyton fészkelődnek, festőket jobbra-balra him- > /

hálják, fejőket rázzák. Életkoruk nehezen határozható meg. Olykor — főleg egyes vidékeken — a

/

hülyeséggel együtt jár a golyva képződése. Élettartamuk nem hosszú.