Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

Bevezetés

BEVEZETES.

Az elmekórtan a legújabb időkig meglehetős mostoha gyermeke volt az orvosi tudománynak. Múltja az előítéletek s mysticismus homályában vergődik s csak újabban emelkedett azon polczra, melyen a tudományos szempontok a mérvadók. A szegény elmebetegek sokáig szenvedtek mint páriák s voltak élő szemrehányásai a hiányos emberi ismereteknek. Egész a legutóbbi időkig is csak szánalommal néztek rajok s a humanismus nem ment többre velők szemben, minthogy a részvét egy-két könnye hullott rájok s aztán elhelyezték őket a kórházak dohos pinczehelyi- ségeibe.

De végre is szerényen s kitartással érvényesíteni igyekezett a psychiatria az őt megillető jogokat, ama jogokat, melyek messze belenyúlnak úgy az orvosi tudományba, mint a társadalmi életbe, a törvénykezés terére.

Az orvos szerepe az elmebetegekkel szemben három csoportra oszlik : 1. felismeri az elmebetegséget, s gyógyítja azt; 2. közigazgatási és rendőri szempontból megteszi a kellő intézkedéseket, hogy a társada1

Gyakorlati elmekórtan.