Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 11. Alkoholos elmezavar (psychosis alcoholica)

108 zükre esik s végre bizonyos apathia lepi meg őket. A sokszorosan megviselt és elgyengült agyban azután könnyen fejlődhetik az elmezavar. Az alkoholos psychosisok diagnosisánál mindig irányadók az alkoholos élvezetre vonatkozó anam- nesticus adatok, úgy szintén a tüneteknek a szeszes italok megvonása után beálló alábbhagyása, vagy tel­jes megszűnése. Az alkoholos elmezavarnak többféle alakját kü­lönböztetjük meg: a pathologicus részegséget (heveny alk. elmezavar, alcoh. acutus), a reszkető őrjöngést (delir. trem.), az alkoholos tompaságot, dühösséget, melancholiát, tébolyodottságot, alkoholos paralysist, alkoholos epilepsiát. Leggyakoribb s így gyakorlati szempontból legfontosabb a reszkető őrjöngés és al­koholos tébolyodottság. A heveny alkoholos elmezavar rendesen terhelt, gyengült szervezetű, epilepsiás hajlamú egyéneknél szokott fejlődni, sokszor egyszeri erősebb alkoho­los intoxicatio, máskor az alkoholnak csekélyebb élve­zete folytán. A beteg hirtelen öntudatát veszti, ki­pirult arczczal, testében reszketve futkos, kiabál, sőt erőszakoskodik s nehány órai izgalom után mély álomba merül, melyből bágyadtan bár, de tiszta elmé­vel ébred s a vele történtekről mit sem tud. A reszkető őrjöngés (delirium tremens) két főtü­netétől, a reszketéstől és tévengéstől vette nevét. J elentkezhet idült iszákosoknál úgy gyakori részegség következtében, mint az alkoholnak hirtelen meg­vonása, elégtelen táplálkozás, testi sértések, nagyobb

Next

/
Thumbnails
Contents