Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 9. Terjedő hűdéses elmezavar (paralysis progressiva)

s annyi gyermeke van, hogy el sem fér mind a világon. Folyton badar és képtelen tévengéseibe van elmerülve, nem tájékozódik sem helyre sem időre nézve. Emlékező tehetsége gyengült. Hiszékeny, könnyen rábeszélhető bármire. Éjjel álmatlan.

A nevezett egyén terjedő hüdéses elmezavarban szenved.

14. Kórrajz.

G. S., 45 éves, izrl., nős, 1—i születésű, szabó, 1886. május 17-én vétetett fel a Rókus-kórház megfigyelő-osztályára.

Előzmény. Anyja tüdővészben, apja előtte ismeretlen betegségben halt el. Elme- és idegbaj nem fordult elő a családban.

Nagyobb somaticus betegséget nem állott ki. A nemi és alkoholos élvezetekben többször nem tartotta meg a mértéket. Egyébként megerőltető testi és szellemi munkát is kellett végeznie, s foglalkozása közben gyakran éjjelezett.

Egy év óta gyakori szédülések s fejfájások gyötrik, sokszor több éjszakát álmatlanul kellett eltölte- nie. Az utóbbi hónapok alatt szórakozott, feledékeny lett, munkája közben nem tanúsított kitartást, hamar elfáradt, semmi sem sikerült ügy, mint az előtt. Időnkint a nagyobb mérvű álmatlansághoz izgalmak csatlakoztak, nem volt megelégedve környezetével, később elméje fokozatosan gyengült, aztán deprimálttá lett, keveset beszélt, hypochondriás és nihi- listicus téveszméinél fogva nem akart étkezni, járni, beszélni.

Gyakorlati elmekArtan.