Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 5. Az associatio zavarai
110 associatio nélkül forgalomba nem hozható holt kincs lennének, viszont ezek nélkül az associatiós mívelet el nem képzelhető. A kettő együtt vezet lépten-nyomon, irányítja gondolkodásunkat, cselekedeteinket. Helyesen mondja Bleuler, hogy az associatio a szellemi tevékenység alaptüneménye, ebben tükröződik vissza a múlt és jelen minden tapasztalatának és törekvésének psychés lényege s ezáltal az a szellemi folyamatok indexe, amelyet csak fel kell fedni, hogy az egész embert megismerjük. Szellemi életünk tartalmát az associatiós képzetsorozatok alkotják, amelyek kialakulása, felidézésének módja és formája bizonyos törvényszerűséggel történik. Az associatio törvényének megállapítása céljából úgy a psychologusok, mint az elme- és idegorvosok közül többen (Galton, Külpe, Münsterberg, Wundt, Trautschold, Wahle, Bourdon, Kraepelin, Aschaffenburg, Ziehen, Sommer, Wreschner, Bechterew, Bleuler, Jung, Riklin, Isserlin, Ranschburg stb) végeztek és magam is végeztem kísérleteket, amelyeknél figyelemmel voltunk nemcsak az inger és a reá következő reactió minőségére, fokára, valamint az azok között lefolyó időre, hanem a vizsgált egyén testi és szellemi állapotára, sajátságaira, korára, az ép és kóros viszonyokra. Az inger behatásának, a reactiónak és az azok között lefolyt reactiós időnek meghatározására finoman szerkesztett psychophysikai eszközök szolgálnak, amelyek működése villamáram megindítása és zárása által ébreszthető fel vagy szüntethető meg. Az áram keretébe illeszthető be az időt pontosan jelző készülék, milyen a Hipp-féle chronoskop, melylyel egy másodpercnek 1000-ed része is meghatározható. Az associatiós reactiót a látó- vagy hallószervre ható inger utján szokás kiváltani. Evégből a vizsgálandó egyén elé látásképeket, Írott vagy nyomtatott betűket, szavakat, számokat exponálhatni szabályozható ütemben (a rugó megnyomása vagy a Morse-féle billentyű érintése által villamáram segélyével, amidőn egy-egy papírlap ugrik elő), amelyek megpillantása után kell a megvizsgálandónak leirnia vagy kimondania azon szót, amely hirtelen, minden gondolkozás nélkül eszébe jut. E célra használható a Roemer-, vagy Müller-Pilzecker-ié\e készülék és a Ranschburg-ié\e mnémometer. Leggyakrabban alkalmazzuk azonban az acustikus (szó-) módszert, amidőn a vizsgálat alatt állónak az előtte kiejtett szóra kell válaszolnia nyomban azzal, ami eszébe jut. Az idő meghatározására klinikai szempontból elégséges az az óra, amely egy másodpercnek Vs-öd részét jelzi. Az ú. n. ingerlő szavak (fő-, mellék-, számnevek, igék, időhatározók stb.) céltudatosan állíttatnak össze. A kísérletek azt bizonyították, hogy az ingerlő (kiejtett) és a reactiós (válaszul kapott) szó között többnyire bizonyos közvetetten vagy közvetett (ki nem fejezett összekötő hid által érthetővé váló) összefüggés van s történhet benső (benső rokonság, egymásmellé, alárendeltség) és külső viszony (időbeli, térbeli, egymásmellé és után rendeltség, ellentétesség stb.), hangkapcsolás (szókiegészítés, hangzás, rimelés), közvetítés, értelmetlenség, ismétlés (az ingerlő szó vagy a már egyszer adott reactiós szó megismétlése), hasonló nyelvtani forma vagy végződés, alliteratio stb. szerint. A normalis egyén — mint a kísérletek kimutatták — átlag 0 5—1*5 mp. alatt reagal az ingerekre. Jung adatai szerint a művelt egyén reactiós idejének átlaga (1'5 mp.) rovidebb mint a műveletlené (2 0 mp.). Ugyancsak Jung azt is találta, hogy az ingerlő szó minősége befolyást gyakorol a reactiós időre s az érzelem által erősebben színezett képzet-complexumnál, amelyet az ingerlő szó érint, az különösen meghosszabbodik.
