Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 1. Az érzés, érzelem körének rendellenességei
84 a legbadarabb cselekedeteket végezheti. Gyakori tünet ez a maniás- depressiós elmezavar és a dementia paralytica exaltált szakában. Fokozott mervSefi "fordulhat"élő'az epílepsiásokban s majdnem a kéjérzés fokáig emelkedhet (epilepsias euthymiá). Az ilyen beteg folyton hangoztatja, milyen boldog, ^mTry é h~ s zerericses s végre túláradó érzelmeinek hatása alatt idétlen, bizarr mozgásokat is végezhet (epilepsias euthymopraxia). Midőn egyik epilepsiás betegemet az ilyen érzés meglepte, átszellemült arckifejezéssel, Iábujjhegyen járkált, hol hasát, hol hátát düllesztette ki, aztán pedig a földre térdelt, az imádkozó dervisek módjára összetett kézzel előre- hátrahajlongott, mialatt arcával a földet érintette, majd végigterült a padlón, bukfencet hányt, egész testével jobbra-balra gurult. A hozzá intézett kérdésekre azt válaszolta, hogy hagyjuk békében, mert olyan szokatlan jó érzés lepte meg, hogy maga sem tudja, mit csináljon örömében. Egy másik nő pedig folyton azt hangoztatta örömtől repeső arccal, hogy micsoda nagy boldogság fogja érni. Az emelkedett hangulatot előidézhetik a kellemes érzéki csalódások és téves eszmék is, sőt az erotikái tartalmúak, melyeket az érintési hallucinatiók támogathatnak, a coitus sensatióját is kelthetik. Egyes paranoiások az ellenkező nembeliekkel „szellemileg" való nemi érintkezésről tesznek említést. Egy asszony pl. azt állította, hogy éjjel herceg szokott mellé feküdni. Néha az élénk hallucinatiók és illusiók a megilletődés, csodálat,, ihlet, öröm, felmagasztaltság vegyülékének érzésében nyilvánuló ekgasis (elraga^atás). állapotát idézhetik elő, melyhez sokszor szobormerevség társulhat.^Epilepsiások, paranoiások vallásos tartalmú visiói szokták leg- inkább kiváltani. A beteg látja az eget megnyílni s ott az Istent, az angyalokat Öofordulhat azonban hysteriás deliriumok kapcsán is. Amidőn a különféle természetű ingereket semmi érzelmi reactio sem színezi, kóros közönyösségről, részvétlenségről, (apathia, athymia) szólunk. A betegek kedélyi élete ilyenkor sivár, üres, sem örömöt, sem bánatot nem éreznek. A körülöttük lefolyó események, jelenségek, a hozzátartozók látása teljesen közönyösen, hidegen hagyja. A stuporos állapotokat jellemzi. A veleszületett butaságban szenvedő vagy más elbutu- lásnak induló betegben nemcsak az erkölcsi, vallásos, socialis, aesthetikai érzések tompulnak vagy vesznek el, hanem még saját magukkal szemben is teljesen közönyösek, helyzetük, körülményeik, sorsuk iránt nem érdeklődnek. Mások szenvedése, nyomora nem indítja meg, teljesen elhanyagolják kötelességüket, önmagukat, nem törődnek a tisztasággal, ruházatukkal. A kedélybeli eltompulás lehet általános vagy bizonyos irányú, partialis. A dementia praecoxban szenvedők dacára annak, hogy bizonyos szellemi tevékenység kifejtésére való képességüket megtartják (pl. mindent jói és pontosan megfigyelnek, kifogástalanul emlékeznek), sorsuk, jövőjük, hozzátartozóik, a munka iránt teljesen közönyösek, vegetálnak, lézengnek, anélkül, hogy helyzetükön változtatni akarnának, tétlenül engedik át magukat a hozzátartozók vagy valamely intézet gondozásának és sohasem
