Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 1. Az érzés, érzelem körének rendellenességei
82 különböztethető meg; a nyomott, emelkedett és közönyös. Ezek, bár hasonlíthatnak a physiologíaiokhoz, de azoKronSTW§S8§!!lc7 hosszabb időre való exponáltságuk (a rendes körülmények között sem a rossz, sem a jó kedv nem tarthat sokáig), a körülmények és viszonyok által kevéssé vagy éppen nem indokolható voltuk és nagyobb fokban való megnyilvánulásuk által különböznek. A nyomott, depressiós, fájdalmas hangulatot Qdysthymia, hypothymia) jellemzi, hogy az elmebajost "erő különféle ingerek csak kellemetleTh'- (negativ), fájdalmas érzelmeket keltenek, a csupán kedvezőtlen, kínzó, gyötrő képzetek által irányított egyoldalú associatiós műveletekre fogékony, szűkült öntudat mellett a közérzés szerfelett rossz, az önérzet mélyen alászállott. A beteg a külvilág tüneményeit, eseményeit, tárgyait, saját testi és szellemi állapotát, körülményeit, viszonyait indokolatlanul sötét színben látja, kétségbeesik sorsa, jövője miatt. Ezen hangulatbeli árnyalat súlyosságát fokozza a gondolkodás, az akaratnyilvánítás, a mozgásbeli működés megnehezülésének, akadályozottságának, a figyelőképesség meg- lazulásának, az associatio vontatottságának, a családi és socialis kötelmek iránt való érdeklődés meglazulásának, a munkaképesség csökkenésének felismerése. A nyomott hangulat vagy elsődlegesen (mint a melan- choliában) a kóros folyamat természetéből kifolyólag, vagy másodlagosan különféle kóros sensatiók, indokolatlan rossz sejtelmek, kellemetlen, fenyegető, ijesztő tartalmú érzéki csalódások, téves eszmék, kényszergondolatok (pl. az amentia, paranoia, hysteriás, neurastheniás elmezavarok esetében) hatása alatt fejlődhetnek. Rendesen élénk vasomotoros és légzési zavarok szokták kisérni. A szív tájára lokalizálódó, nyomasztó érzéssel, elhalványulással, a szívműködés és pulsus gyorsulásával, nehéz légzéssel, izzadással, remegéssel, nagyobbfoku nyugtalansággal és az öntudatnak megváltozásával járó gyötrő tünetcsoportot praecordialis félelemnek nevezzük. A s!woßgü^Jw6Mte& amelynek egyik magasabb foka a prae- cordialis félelem, lehet valamely szervi elváltozás (szivbántalom, arteriosclerosis’? stenocardia, emphysema: asthma, vesebaj: uraemia stb.), vagy ideg- és elmebaj kisérő tünete. Fontos alkotóelemei a legtöbbször motiválatlan vagy legalább is a psychés és szervezeti egyéniség és a külső körülmények között levő viszony által eléggé nem indokolt in- és extensitásukban növekvő, kellemetlen, majd kínzó, gyötrő sejtelmek, amelyek megtöltvén az öntudatot, az aggodalmak egész láncolatát teremtik meg. A betegek ezek hatása alatt megváltoznak, komolyabb, rendszeres munkára képtelenekké válnak, sehol sincs maradásuk, mintha valami folyton űzné, bizonyos belső nyugtalanság kifejezésével járnak, kelnek, arcuk majd kipirul, majd elhalványul, szivük, lélegzetük elszorul, úgy érzik, mintha valamely súly nehezednék mellükre, szivükre, torkukat összeszorítaná, a szoba levegőjét kevésnek, nyomasztónak találják, ajtót,
