Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
B) Az elmebetegség okai (Aetiologia) - III. Vegyes okok
63 Szervezetünk, szellemi életünk számos sajátságát már az elődöktől kapjuk. A céltudatosan végzett kísérletek, a pontos megfigyelések azt bizonyítják, hogy a természet legegyszerűbben organizált élőlényeitől kezdve a legmagasabbakig, mind alá vannak vetve az öröklés törvényének s az utódok az előző generatióknak nemcsak ép, hanem kóros vonásait is átvehetik. Ezeken azonban a külső körülményekhez való alkalmazkodóképesség módosíthat, bizonyos irányban kifinomíthatja, eltompíthatja vagy éppen teljesen elnyomhatja. De a külső, akár physikai, akár psychés befolyások, a sajátságos milieu, légkör, amelyben az egyéniség fejlődik, újabbak kibontakozását is elősegíthetik. A következő nemzedék aztán a kapott jó-rossz örökséget ismét módosult alakban adja tovább. A normalis egyén ezen alkalmazkodóképességével szemben a pathologiás sajátságokkal erősebben megterhelt szervezet fogyatkozást mutat s a reá ható különféle természetű ingerek vagy qualitativen, vagy quantitativen nem a rendes átlag reactióját váltják ki. A rendellenes szervezet, idegrendszer kifejlődésére legnagyobb befolyást gyakorol az öröklés. Az elődök testi, idegrendszerbeli charak- terbeli sajátságai azonban nem egyforma mennyiségben és minőségben szoktak felosztódni az utódokban. Hol az apa, hol az anya, hol a nagyszülők vagy oldalágbeli vérrokonokéi tűnnek fel élesebb vonásokban vagy vegyes combinatióban. Habár sokszor tapasztaljuk, hogy a gyermek külsőleg vagy egészen az apához vagy az anyához hasonlít, lelki tulajdonsága, jelleme néha mégis a másikéval egyezik. Ismertem családot, ahol a fiú csaknem photographiás másolata volt atyjának és mégsem ennek erős szervezetét, hanem édesanyja neurastheniás alkatának minden árnyalatát örökölte. Örökléses talajon többféle ideg- és elmebaj fejlődhet ki, amiből az tűnik ki, hogy az idegrendszer nem minden része esik minden esetben a káros befolyás körébe. Edinger újabban azon elfogadhatónak látszó nézetet nyilvánította, hogy a sérülékenyebbekké, csekélyebb ellenállá- suakká vált idegterületeken, pályákon a normalis viszonyok között minden káros reactió nélkül végezhető munka már túlterhelésszámba megy, ingerlékenységet, fáradékonyságot, kimerülést válthat ki s a fokozottabb mérvben felhasznált anyag pótlása az idegelemekben hiányosabban történvén, ezek anyagcserebeli, működési zavara, sőt degeneratiója következhet be. Az öröklés lehet közvetetlen a szülők útján és pedig egyoldalú, ha csak az atya vágy anya beteges~^cumulált vagy convergáló, ha mindkettő ; collateralis^ ha az oldal-(vér-)rokónok sajátsága érvényesül és végre atavismusos, midőn az öröklés menetében ugrás következik be, úgy hogy a nagyszülők befolyása mutatható ki az unokákban. A szakemberek körében még nincs teljesen eldöntve, vájjon az atya vagy az anya részéről nagyobb-e az öröklés valószínűsége. Fokozódik azonban, ha mind a kettő rendellenes, beteg. f a
