Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
B) Az elmebetegség okai (Aetiologia) - I. Testi okok - 7. A szervezeti élet egyes physiologiás folyamataival járó elváltozások
48 lése vagy bizonyos hangok, zörejek hallása, a testnek megérintése össze- rázkódást, szorongó, olykor félelmi érzést vált ki), nagyobbfoku ingerlékenységnek a kedvtelenséggel, a tehetetlenséggel való váltakozása, az álmatlanság, gyakori felijedezés, neuralgiás fájdalmak (fogfájás, az intercostalis idegek érzékenysége stb.), a nemi szervekre terjedő sensatiók stb. Egyesekben a házasság nélkül való terhességből eredő szégyenérzet, anyagi gondok, a terhességtől, szüléstől való félelem élénk kedélyi mozgalmakat, az öngyilkosságig fokozódó lehangoltságot válthat ki. A terheseken leginkább az amentia, stuporos állapot, a maniás-depres- siós elmezavar szokott kifejlődni s néha choreás és hysteriás tünetek. A terhesség az elmezavar kifejlődésére az első lökést is megadhatja. Az elmezavar gyakrabban fejlődik ki a terhesség első, mint utolsó hónapjaiban. Kraepelin kiemeli, hogy a szülés maga kevéssé befolyásolja a már meglevő elmezavarokat, mig ellenben a hysteriás epilepsiás rohamok szünetelhetnek alatta. De keletkezhetnek néha embóliák, az uraemia s ezekből kifolyó zavarok s az infectiós, intoxicatiós folyamatokból az eklampsia, valamint kimerüléses deliriumok. A szülés alkalmával a kisérő fájdalmak és a magzat által előidézett mechanikai inger, a placentabeli vérkeringésnek, a hasürbeli nyomásnak hirtelen megszűnése jelentékeny szervezeti rázkódást okozhatnak s a szülő nő közérzetét nagy mértékben alterálják s elég gyakran az emlékezés teljes felfüggesztésével járó öntudatlanságot idéznek elő, sőt mulé- kony jellegű elmezavarodásos állapotokat vonhatnak magok után, melyek hátterét sokszor az epilepsiás vagy hysteriás alap adja meg s melyek alatt a betegek erőszakos cselekedeteket követhetnek el. Némely esetben az elnyújtott heves szülő fájdalmak alatt mániás izgatottsággal kevert delirans állapotok mutatkozhatnak. A szüléssel járó fentemlített átalakulások által előidézett reactio még inkább érvényesülhet a szülés után következő időszakban, a gyermekágyban, ahol még számba jöhet a nagyobb vérvesztéssel járó gyengítő tényező is, különösen a már különben is meglevő örökléses vagy egyéb alapon (pl. a szervezetet kimerítő súlyos testi betegségek, gyakori nehéz szülések után kifejlődött testi gyengeség) keletkezett dispositio. Mindenesetre befolyást gyakorolhat a puerperiumban kifejlődött delirans állapotok keletkezésére a gyermekágyhoz csatlakozó fertőző lobos bán- talmakból eredő infectio is. Az elmezavar a gyermekágy 5—10. napján szokott leginkább kifejlődni és pedig leggyakrabban a katatoniás stuporos állapot, a maniás-depressiós elmezavar és az amentia. Néha pedig a fejlődő elmebaj élesebb kibontakozására adja meg a lökést. A szoptatás időszakában a szervezetet gyengítő momentumok gyakorolják az idegrendszerre káros hatásukat. A gyermekágyi betegségek, a szoptatással járó izgalmak, anyagvesztés, éjjelezés, csekély nyugalom
