Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)

C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 11. Az el- és kiválasztás, a hőmérsék és az álom rendellenességei

hysteriások testének különféle felületén a spirálos hőmérő segélyéve néha partialis emelkedések mutathatók ki.

Az álom megváltozása nagyon fontos tünet az elmebetegségek lefolyása alatt. Az álom időszakonként ismétlődő physiologiás szükséglet s rendes körülmények között a kifáradás tüneménye. Hasonló állapotot eredményezhet a test hőmérsékének a rendes határokon túl való leszállítása, egyes mérgező anyagok behatása, valamint a külvilág ingereinek kizárása. A kísérleti eredmények bizonyítják, hogy a test hőmérsékének fokozatos csökkenése mellett lassanként az öntudat elvesztéséig terjedő bágyadtság és a reflexek tompulása, majd teljes megszűnése következik be. Winternitz házinyúlnál 34°-ot, Flüger 30°-ot állapított meg oly határul, melyen alul eme jelenségek kifejlődni szoktak. A külvilág ingereinek kirekesztése (sötétség, csend) már rendes körülmények között is elősegíti az álmot. Strümpell betege, akinek bőrérzése hiányzott s aki egyik fülére süket, egyik szemére vak volt, álomba merült, mihelyt ép fülét bedugták és ép szemét elfedték. Ugyanez következett be Ziemssen anaes- thesiás betegén is, ha mindkét oldali ép szemét és fülét alkalmatlanná tették az ingerek felfogására.

A physiologiás álom az utóbb említettektől különbözik. Ebben az ébrenlét hirtelen mintegy észrevétlenül megy át az álomba s ez viszont amabba, mig a hőcsökkenés és a mérgező szerek behatására fokozatosan.

Az alvó egyén többnyire nyugodtan fekszik, érverése és légzése lassúbb a rendesnél, a vérnyomás és reflexek csökkentek. Gyengébb ingerek nem befolyásolják, míg az erősebbekre (megütés, zaj stb.) vagy valami egyszerű mozgásbeli művelettel (arcfintoritás, összerázkódás, taglejtés, megfordulás stb.) vagy felébredéssel reagál.

Az álom alatt bár az egyes, az élet fenntartására szükséges functiók (a szív, gyomor, tüdő stb) nem szünetelnek, az agykéregnek tevékenysége le van szállítva s így az éber állapotban lefolyni szokott műveletek bizonyos mértékben gátolva vannak. Ezen gátlás az alvás mélységének foka szerint'változik, de azért bizonyos észrevevés lehetséges s egyes ingerekre — ha nem is mindig a physiologiás séma szerint — reagálhat az alvó egyén, sőt az emlékképek associálódása sokszor nagyon élénk. De éppen az értelmi gátlás, a körülmények és viszonyok helyes mérlegelését eredményező, Ítélő, következtető mívelet hiánya mellett az egyes képzetek zabolátlanul, a logika szabályaival, a térbeli és időbeli viszonyok lehetőségével ellentétben, badar csoportosulásban jelennek meg, meghiúsítva a múlt, a jelen eseményeinek láncolatát. Néhány perc alatt hosszú időre terjedő eseményeket álmodhatunk át.

Liebault és Vogt tanulmányok alapján kimutatta, hogy a felületes és mély álom képei különböznek egymástól. Az előbbit a logikai kapocs tökéletlensége, a badarság, az érthetetlenség és mulékonyság jellemzi, a rendezettség, az értelmes vonás csak kivételesen ismerhető fel. Ilyen álomképek alatt a motívumok és ellenmotivumok logikai játéka hiányzik. A meginduló és lefolyó képzetsorozatok összeköttetése hézagos, laza, a körülményekkel és viszonyokkal nincsenek vagy legalább is nincsenek kellően megokolva, mert a felmerülő egyes képzetek egyoldalúan, minden ellenőrzés nélkül indítják meg és irányítják a társítást és nem érvényesül az éber állapotban szintén befolyást gyakorló s az associatiós folyamatba belevegyülő mellék-, ellenőrző, corri- gáló képzetek hatása. Jellemző továbbá a motoros reactiónak csaknem teljes hiánya.