Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 5. Az associatio zavarai
116 mellékmondatok által megszakított fonalát újra összeköthessük. Pathologiás viszonyok között azonban az emlékképeket tartalmazó egyes idegsejtek az ingerek tovább való lefutását gátolják s az újabbakat is visszatartva, azokkal energiájukban erősödve, folyton vagy hosszabb időn át maguk resonálnak. Ez az állapot klinikailag azon tünetben nyer kifejezést, hogy a beteg egy ideig állandóan vagy kisebb megszakításokkal ugyanazon, esetleg rokontermészetü szavakat, kifejezéseket ismételgeti vagy válaszolja a különféle kérdésekre, vagy minduntalan ugyanazon associatiós csoporthoz, gondolatkörhöz tér vissza. Ugyanígy jelentkezhet ez a tünemény a motoros körben, amidőn a beteg változó viszonyok mellett ugyanazon mozgásokat ismételgeti. (Pl. arra a felszólításra: nyújtsa ki nyelvét, ezt megteszi, de ugyancsak a nyelvét ölti ki akkor is, ha szemének behunyását, karjainak felemelését kívánjuk.) Paralysis progressivában, dementia senilis- ben, valamint egyéb elbutulásos állapotokban elég gyakran találkozhatunk ezen tünetekkel, ahol a gondolatbeli szegénység, másrészt az ingerek felfogásának és az azokhoz való associálás képességének gyengülése, meg- lazulása a megfelelő reactiós míveletek külön- és megválasztását akadályozza s a benyomásokra nehezebben bekövetkezett reactiós formát az újabb, elmosódottan felfogott sajátságánál fogva megváltoztatni nem képes. A perseveratióhoz külsőleg hasonlónak látszik, de ezzel nem azonos a stereotypia, amely abban áll, hogy nem az associatiós folyamat kapcsán, hanem időszakonkint, minden kimutatható külső ok nélkül, mintegy ösztönszerüleg, impulsiven keletkeznek a körülményekkel és viszonyokkal, az egyéni gondolattartalommal összhangzásban nem levő beszédbeli vagy más mozgásbeli megnyilvánulások. A beteg pl. minden alkalomszerüség nélkül, időnkint kisebb-nagyobb szünetekben ugyanazon szavakat, kifejezéseket, mozgásokat (bizonyos irányban fel- és lesétál, előre-hátrahajlik, kezével hadonászik stb.) csaknem szabatos tartalommal ismételgeti. A szellemileg hanyatló betegek néha egyrészt a képzetek és associatiós összeköttetéseik szegénységénél, másrészt a tovább való associálódás gátoltságánál fogva bizonyos gondolatkörön túl haladni nem képesek, folyton vissza-visszatérnek a kiindulás helyére s jóformán mindig ugyanazon szavakkal, képzetsorozattal dobálódznak tehetetlenül. A képzetek belső összeköttetésének meglazulása, szétfoszlása, tökéletlen, homályos kapcsolódása az associatio zavartságát (incohaerentia, dyssociatio) okozza. A zavartság alkotóelemeit a hiányos perceptio s az egyes benyomásoknak, érzeteknek innen eredő homályossága, a képzetek és képzetsorozatok térbeli, időbeli tökéletlen csoportosulása, rendszertelensége, tehát a tájékozatlanság (desorientáltság), a logikátlanság képezi. Ilyen állapotban néha csak az emlékképek és sorozatok foszlányai kapcsolódnak össze egymással vagy a halványan észrevett jelenségek benyomásaival rendszertelen, kuszáit associatiós csoportokká. Az associatiós folyamatok
