Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
A) Bevezetés
Aj Bevezetés. Az összehasonlító agyanatomiai, kísérletes élet- és kórtani kutatások, a klinikai megfigyelésekkel kapcsolatos kórbonctani vizsgálatok a szellemi míveletek székhelyéül az agykérget jelölik meg. A magasabb fokon álló szervezetekben az agyköpeny terjedelme növekszik s szerkezete finomabban alakul ki. A normalis emberi agy a homlokkarély erősebb fejlettsége által tűnik ki, melyet a magasabb rendű majmoké sem ér el soha s a szellemileg visszamaradt idiótákon ez az állatok felé való hanyatlást mutat. Azok az agykéregbeli területek, amelyek bizonyos finomabb intellectusos működéseket közvetítenek (mint pl. a beszédcentrum, a Broca-féle tekervény) a majmokon alig fejlődtek ki. A szellemi hanyatlással, elbutulással járó elmebajosokban az agykéreg sorvadása nemcsak szemmel látható, de a mikroskopos vizsgálatok az idegelemek degeneratióját, megfogyását, elpusztulását is megállapíthatják. Az agykéregben s összeköttetéseiben lefolyó elváltozások (sérülések, daganatok, vérbőség, vérszegénység, vérzés stb.) a szellemi működésekben kieséseket, hiányokat, bizonytalanságot, visszásságot, tökéletlenséget eredményezhetnek. Habár Meynert és mások kimutatták, hogy az elmebajosok bizonyos részének, főleg az elbutultak, epilepsiások agysúlya csökken, a megfigyelések értelmében általában élettani körülmények között az intelligentia fokára nem az egész agy tömege, súlya bir befolyással, hanem inkább az agykéregbeli felület terjedelme és különösen szerkezete. Az agy súlya, mely különféle népfajok szerint változó és a 7-ik életévig gyorsan gyarapodik s aztán némi stagnálás után a 20-ik év felé éri el lassankint teljességét, férfiakon átlag 1300 — 1400 gramm, nőkön valamivel kisebb (1200—1300); minimális súlyként férfiakon 900, nőkön 800 grammot találtak. A két agyfélteke nem szokott teljesen egyformán barázdálódva lenni s általában faji, sőt Karplus vizsgálatai szerint családi sajátságokat is tüntethet fel. Némelyek az u. n. majomároknak (a külső nyakszirt- és falnyakszirtároknak összeolvadásából eredő mélyebb hasadék) jelenlétéből Dr. Moravcsik : Elmekór- és gyógytan. 1
