Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 3. Az emlékezőképesség rendellenességei
106 vagy valamikor átgondolt események s egyéb emlékképek egész sorát elevenítik fel. Az emlékképek felidézésére, minőségére, hűségére sokféle tényező gyakorolhat befolyást. így a szellemi kifáradás, a figyelemnek több irányban való megoszlása, a kedélyi rázkódás, hangulatbeli élénk •hullámzás vagy tartós elváltozás, a mérgező szerek, az ingerek felfogása, megőrzése és a reproductio között letelt idő tartama, a logikai kiegészítés (midőn az emlékezet hézagát a tapasztalat adta valószínűség szerint töltjük ki), az egyéni szinezési hajlam (amelynek értelmében az emlékképhez a valónak nem megfelelő színezés járul), a suggestio, melyet különösen a reproducálást kiváltó kérdés feltételének módja váltja ki, a hallucinatiók, illusiók, kényszerképzetek, téves eszmék és álomképek, amelyek a való benyomásaival szövődhetnek össze. A normalis, de finomabban megconstruált idegrendszerü egyénekben egyes emlékképek szokatlan elevenséggel merülhetnek fel s ezek segélyével válik némely tevékenységük biztosabbá. Kiváló operateurünk említette, hogy ha valami műtétet kell végeznie, az ennek körébe eső terület összes anatómiai sajátságával, topographiás viszonyával úgy kiélesül emlékezetében, mintha maga előtt látná. Ez irányítja a műtétek leirásában megnyilvánuló szabatosságát és plasticitását. Pathologiás körülmények között vagy maguk a felidézett emlékképek vagy associatiós összeköttetéseik lehetnek hamisak, tévesek. Az érzéki csalódások, az álom számos hamis emlékképet teremthetnek meg, melyeket a phantasia a meglevőkkel sokszorosan összecombinálhat, mig máskor a képzetek associatiós kapcsolata lazul meg vagy bomlik fel. Ilyenkor a régebben és újabban szerzett benyomások, a lefolyt tünemények, események logikai összefüggésének térbeli, időbeli elrendeződésének láncolata megszakad s a valónak meg nem felelő összeköttetésbe lép, meghamisítva az öntudatot. A betegek személyeket, tárgyakat, időt, helyet sokszorosan összetévesztenek, tájékozódásuk tökéletlenné válhat. A régen megtörténteket a közelmúltba vagy a jelenbe helyezik át, vagy viszont. Ily módon áll elő az emlékezetbeli csalódás (paramnesia), amelynek egyik alakja a téves azonosítás (identificáló csalódás). Ilyen esetben a betegek előtt úgy tűnik fel, mintha bizonyos helyzetek, események, tünemények megismétlődnének. Egyik betegem azt állította, hogy a tanteremben levő ugyanazon hallgatókat, ugyanolyan ruházatban, helyzetben már a múlt évben is ott látta. Az újságban olvassa azt, amit előző napon mondott. Az emlékezetbeli csalódáson alapszik első sorban a confabulatio (a kóros meseszövés) is, amelyben a phantastikus associálás kapcsán a betegek az egyes emlékképeket tér- és időbelileg tévesen csoportosítják. B. dementia senilisben szenvedő betegem, aki Konstantinápolyban és Egyiptomban idegenek vezetője volt, a leghatározottabban állítja, hogy két assistensemet Egyiptomban látta, a khedive orvosai voltak, többször beszélt ott velők, holott azok
