Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 2. Az észrevevés rendellenességei
95 csodás, tündéres, mystikus képeket, szellemeket, angyalokat, ördögöt, tüzet, vizet, égő épületeket, füstöt, ködöt, esőt, egész jeleneteket láthatnak. Az egyes alakok a rendesnél kisebb vagy nagyobb terjedelemben mutatkozhatnak. K. betegem a szobaablakon át kéksapkás és blouse-os katonát látott, amint rá les, a folyosó végén pedig fekeleruhás nőt, aki anyjához hasonlított. H. előtt különféle szellemek, fekete emberek, hófehérruhás angyalok, majd rózsaszínben Krisztus jelentek meg. H. J. órákhosszat hallucinatióiba merülve, állt egy helyen, amidőn tündéries képeket, tájakat, falvakat, virágokat, férfit, nőt és gyermekeket látott különféle, többnyire phantastikus öltözékben s ezek szeme előtt változtatták alakjukat, a férfi nővé, majd állattá változott át. Magyarul, németül, franciául és tótul beszéltek hozzá. Más alkalommal meg füstölgő kémény emelkedett fel előtte, melyből feketére pörkölt szellem bujt ki, majd tüzes halálkoponya, hegyről lemenő mecklenburgi lovaktól húzott társzekér, az ablakon lábát bedugó gyermek jelent meg előtte. Gyakran vett észre a felhőben mozgó alakokat s különféle szemérmetlen jelenetek játszódtak le előtte. Egy éjjel szellemek jöttek hozzá, az egyik a fejét, a másik meg a nyelvét fogta le s valamit végbelébe tettek. B. saját kezét égve látta, lángok csaptak ki belőle s vizet kért, hogy elolthassa a tüzet. A hallás körére eső hallucinatiók (akoasmák) lehetnek zörejek, zenei hangok, felkiáltások, szavak, mondatok, párbeszédek. A beteg a legkülönfélébb árnyalatokat is képes megkülönböztetni. Észleli a hang mélységét, magasságát, távolságát, eredetét, meg tudja mondani, hogy közelről vagy távolról hallja-e, férfitől, nőtől, állattól, vagy valami tárgytól, géptől származik-e, gyenge, suttogó, éles, érzelmes, erőteljes, nyers, fenyegető, biztató, közönyös-e az ? Néha harangzúgást, morajt, morgást, siví- tást, fütyülést, dallamot, máskor halk, suttogó, homályos vagy hangos szavakat, mondatokat, megjegyzéseket. A betegek előtt olykor úgy tűnik fel, mintha gondolataikat valaki hangosan kiejtené (a gondolat hangossá válása) s a paranoiás elég gyakran panaszkodik arról, hogy ellenségei még gondolatát is ellesik, elsikkasztják tőle. A hallott szavak tartalom szerint nagyon változók, kellemesek, kellemetlenek, dicsérő, becsmérlő, fenyegető, parancsoló, utasító, védő, támogató, magyarázó, oktató, biztató jellegűek, a betegek vágyait, törekvéseit, terveit s azok érvényesülésének módjait, akadályait, a múlt és jelen egyes mozzanatait, a jövőbeli reményeket fejezik ki, egy vagy több egyéntől származottaknak tűnnek fel, amidőn a betegek egész párbeszédeket hallanak, amelyekbe maguk is bele elegyednek s egész vitára kelnek. L. -né betegem a szomszédságból két egyén hangját hallotta, akik különféle megjegyzéseket tettek rá és ilyenekkel kisérték egyes cselekedeteit. Mikor lefeküdt, a szomszédból nyomban átjött a hang: „hallgassa meg, hogy alszik-e“. Figyelték akkor is, ha főzött. „Nyers káposzta a tésztán... sótalan tészta, nem elég sós“ — mondta az egyik, majd így folytatta: „No nem élhet meg vele az az ember, hogyan teszi le azt a waidlingot“. Erre a másik öregebb ezt jegyezte meg: „szorgalmas asszonynak nézem, hogy lehet azt mondani“. Mikor vasalni kezdett, azt hallotta: „Vasalni tud elég rendesen“. Az utcán a következő megjegyzést tették: „Férje vil- lamoztatja ezt az asszonyt“, — „Delejezik szegényt“, — „Itt mén egy bolond
