Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
II. Rész. Az elmebetegség tünetei általában - 8. A beszéd és írás zavarai
203 Ionosén a paralysis progressiyában szenvedőknél észlelhetjük. A tébolyodottaknál, elbutult betegeknél a beszédzavar azon sajátságával találkozunk, bogy néha a főneveket ige módjára ragozzák, vagy egyes ragokat elhagynak! az igéket a részesülő módban használják. (Syntacticus beszédzavar.) Mások ismét a kicsinyítő ragokat alkalmazzák előszeretettel. A nagysági és vallásos tébolyodottságban szenvedők patlietikus hangon beszélnek. A mániás betegekre nézve jellemző a kóros bőbeszédűség, fecsegési hajlani (logorrhoea, polyphrasia), s szellemi nyugtalanságuk néha a már szintén említett verbigeratióban nyer kifejezést. Ezzel ellentétben a melancholiások nagyon szófukarok, csak hosszas nógatásra ejtenek ki vontatottan néhány szavat, Az elbntnlt elmebetegeknél gyakori tünet a szóismétlés, de előfordulhat liysteriásoknál és tébolyo- d rútságban szenvedőknél is, a midőn ez rendesen meghatározott szám szerint történik. A tébolyodottak bizonyos sen- sátióik, hallucinátióik és téveszméik megjelölésére egészen új szavakat szoktak képezni, vagy a meglevőket bizonyos összetételben más értelemben használják (phraseomania). Sokszor jellemző sajátságokat találunk az elmebetegek írásában, iratainak tartalmában és külső alakjában. Némely betegek, daczára annak, hogy bénulásos állapotok nem forognak fenn nálok, egyes betűket nem képesek összefüggő szó alakjában leírni (Agraphia.). Olykor meg van ugyan a betegekben azon képesség, hogy az elébük tartott (tehát írva látott) szavakat képesek leírni, ellenben diktálás után már nem. Máskor ismét az egves leírandó mondatok közé ér- telemzavaró szavakat csúsztatnak be vagy egyes szavak után oda nem tartozó szótagokat kapcsolnak, vagy egyes szo- tagokat, betűket összecserélnek, kihagynak (paragraphia). Ezen tünetekkel paralysis progressivában szenvedőknél találkozhatunk. Jellemző továbbá a paralyticusok írására a külső csín hiánya, a szabálytalan alakú, nagyságukban élénkén változó betűk, a reszketeg vonások', a melyek apró, meg nem tört hullámokat képeznek. A mániás beteg szellemi és mozgásbeli nyugtalansága az írásban is kifejezést nyer. Rendesen nagy kezdőbetűket alkalmaz, a melyek után 4
