Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
I. Rész. Az elmebetegség okai - 1. Szervezeti, testi okok - f) Mérgezés
85 Ha csak az első stádiumra szorítkozik a bántalom, Kjelberg szerint, a beteg 5—6 hónap alatt meggyógyulhat, már a második szak egy évig is eltarthat, míg a harmadikban nem várható gyógyulás. A nicotin-psycliosisok gyógyításánál fontos a dohánynak fokozatos megvonása s a csillapító, majd zsongító szerek adagolásai A secale cornutum alkalmazása után részint kellemes, részint ellenséges irányú, mérgeztetési, félelmes hallucina- tiók, szívszorongás, mániás izgatottság által kisért deliriu- mok, majd nagyfokú nyomottság, a mozgási és szellemi mfvéletek akadályozottsága, epileptiformis görcsös rángá- sok, atacticus tünetek észleltettek. Bechterew a chronicus érgotínismusra vonatkozólag az Oroszországban 1889—1891-ben mutatkozott epidémia alkalmával tett behatóbb vizsgálatokat. A tapasztalat azt bizonyította, hogy olykor már az anyarozst tartalmazó kenyér elfogyasztásának napján, de többnyire 1—2 hét múlva törnek ki a beteges tünetek, melyek eleinte a munkára való képtelenségben, fejfájásban, fülzúgásban, szédülésben, álmatlanságban, szívtáji nyomásban, hányás- és székingerben állottak, melyekhez még rosszullátás és hangyamászás érzete csatlakozott. Később a hajlító izmok tonicus görcse következett be s mindennemű mozgást nagy fájdalom kisért. Néha az egyes rohamok az epilepsiához hasonlítottak. Midőn a heteg ezekből magához tért, kábultnak érezte magát és szédült. Néha pedig hosszabb ideig stuporosus volt, vagy látási és hallási csalódások lepték meg, melyek tartalma szerint változott magaviseleté is. Némely esetben a stupor hetekig eltartott, a midőn a betegek arcza kifejezéstelen, tekintetük tétovázó, öntudatuk ködös volt, az érzéki ingereket alig fogták fel, gondolkodásuk megnehezült. Többnyire apathiásan íeküd- tek az ágyban, járásuk az ittas egyénéhez hasonlított, testük különféle izmaiban rángások jelentkeztek. Beszédük dadogó, alig érthető, néha csak egyes szótagot mondtak ki. Olykor emelkedett hangulatot észleltek náluk, de sokszor haragos kitörésekkel tarkázva. Néha fejfájás-, szédülés-, látásbeli gyengeségről panaszkodtak. Epileptoid állapotok is mutatkoztak, melyekkel kapcsolatosan a betegeket rövid időre izgalmak lepték meg, a midőn ide s tova futkároztak,
