Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

I. Rész. Az elmebetegség okai - 1. Szervezeti, testi okok - e) A szervezeti élet egyes physiologicus folyamataihoz társuló elváltozások

73 íi közbe ékelődő hallucinatiók, mígnem aztán az elme­gyengeség tünetei kezdtek náluk felmerülni, arczkifejezé- sük merevvé, bambává, testtartásuk hanyaggá, mozgásuk lassúvá, hangulatuk színtelenné vált, a hozzájuk intézett kérdésekre alig feleltek. Időnként aggressiv kitörések szí­nezték a kórképet, de a betegek nemsokára visszaestek az előbbi apathiás állapotba. A 20—21-ik életévben a bán­faion! tetőfokát érte el s ezen maradt csaknem állandóan az egész életen át. A serdülő korban előforduló elmekórformák a kelet­kezési mód sajátosságánál, gyorsaságánál, a tünetek élénk tarkaságánál, súlyosabb jelentőségük mellett is a teljes gyógyulásba menetel lehetőségénél, az eroticus vonásnak nagyobb szerepénél s általában az élénk nemi vonatkozá­soknál fogva ugyan bizonyos specificus jelleget látszanak magukon hordani, külön serdülésé elmezavar felvételére még sem jogosítanak, mert a hántalom alapvonásául min­dig feltalálható az egyébként ismert elmekórformák vala­melyike. Mairet a serdülő kor elmezavarának specificus sajátságát emelvén ki, két csoportját különbözteti meg: az egyik a szellemi kifejlődés szünetelésével jár, a másik az egyszerű serdülési elmezavar, melynek egyes alakjait a lypemániás stupor, a clioreás, impulsiv és liysteriás mania képezi, A lypemaniás stupor alatt a Baillarger-féle melan­cholia cum stupore-t vagy a németek katatoniáját érti. 7 eset közül 6 nőnél jelentkezett, 3 esetben az elmezavar okát csupán a serdülés képezte, míg a többinél öröklési dispositio is fennállott. A bevezető szakot testi gyengeség érzete, chloroanaemia, fejfájás, szívdobogás, ingerlékenység, lehangoltság képezte. Azután szorongó izgatottság, ijesztő érzékcsalódások, majd 38—40°-nyi hőemelkedések mutat­kozhatnak. Az izgalmi szak többnyire több heti tartam után tompaságba megy át, a, midőn az érzékcsalódások las- sankint eltűnnek. A betegek szemtelenekké, tisztátalanokká válnak, nem törődnek önmagukkal, nyáluk önként kifolyik szájukból, katalepsiás állapotba jutnak, hőmérsékük alá- száll. Időn kint, rövidebb ideig tartó, nagy mozgási nyugta­lansággal járó mániás izgalmak oldják a nagyfokú gátlási tüneteket. Néhány heti vagy havi fennállás után a táplál­

Next

/
Thumbnails
Contents