Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

I. Rész. Az elmebetegség okai - 1. Szervezeti, testi okok - c) Általános és helybeli szervi megbetegedések

az influenza reconvalescens időszakában jelentkező gyakori makacs álmatlanság következményeként volna tekinthető s néha csak az egyszerű lehangoltság, munkaképtelenség tüneteit tárja elő, míg máskor hypocliondriás, a saját testi állapotnak sötét színben látásában s ebből kifejlődő aggodalmakban nyilvánuló hajlam lép előtérbe s a kétségbeesés, életuntság, öngyilkossági törekvések képezik a további tüneteket. Némely esetben a stuporhoz hasonló gátlás! jelenségek, ijesztő hallucinátiók észleltettek. A betegek álma, étvágya rossz, a testi táplálkozási viszonyok lianyatlanak. A köny- nyebb esetek 6—8 hét alatt meggyógyulhatnak, míg a súlyosabbak hónapokig elhúzódhatnak s nem mindig kedvező lefolyásúak. A mania ritkábban mutatkozik influenza után s inkább enyhébb alakban.

~tvlm helyesen nem számítja az influenza következményeihez az itt-ott leírt liysteriás, paralyticus és paranoiás eseteket, mivel ezek már valószinüleg az influenza előtt is fennállottak s ez csak a tünetek rosszabbodását mozdíthatta elő. Úgy ezen kóralakokat, mint az alkoholistáknál az influenza bekövetkezése alatt fejlődött delirium tremens eseteket pseudoinfluenza-psychosisoknak nevezi.

Az influenza mellett fejlődő elmezavarok oly sajátságokat nem tüntetnek fel, melyek külön influenzás kóralak megkülönböztetésére jogosítanának. Kirn kiemeli, hogy a lázas állapotnál fejlődött elmezavar eseteinél a praedi sposi- tio alig játszik szerepet, míg ellenben a postfebrilis psv- chosisoknál nagy fontossággal bír s Kirn az öröklési terheltséget, az esetek 54°/0-ánál constatálta. Mispelbaum a a lázak megszűnte után többnyire 4—6 napra, egy esetben 13 napra észlelte az elmezavar kitörését s minden ilyen esetben kimutathatta az öröklési vagy más irányú praedis- positiót.

Helweg a tébolydában elmebetegeknél fejlődött influenzás fertőzés befolyását tanulmányozván, azt tapasztalta, hogy az az egyes elmebántalmak lefolyását módosította, két esetben a már butaságba átmenni látszó gyermekágyi elmezavarnál jelentékeny javulást eredményezett, ellenben a kifejezett butaság és clironikus tébolyodottság kórképeire semmi befolyást sem gyakorolt.