Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
I. Rész. Az elmebetegség okai - 1. Szervezeti, testi okok - b) Traumák és operatív beavatkozások
50 szerfelett makacs és olykor minden gyógykezeléssel daczol s egyenesen a liypocliondriás tébolyodottság vagy a neurasthenias elmezavar képét veszi fel. Egyes esetekben a szellemi képességek folytonos hanyatlása mellett a paralysis progressiva fejlődött ki. Ezen betegségnek nagy fontossága van különösen törvényszéki elmekórtani szempontból. Látjuk ugyanis, hogy egyes vasúti vagy más szerencsétlenségeknél részt vett egyének vérszemet kapva mások kedvező eredménynyel járt példájából, idegbetegséget, munkaképtelenséget színlelnek, hogy a megfelelő társulatokkal szemben kártérítési igénypert indíthassanak meg. Minden ilyen esetben szerfelett nagy óvatossággal kell eljárni úgy az elsorolt tünetekből, mint azon körülményből kifolyólag, hogy a vizsgálandó egyénnek nagyon is érdekében lehet állapotát minél súlyosabbnak feltüntetni s akárhányszor tapasztalhatjuk, hogy begyakorlás útján sokszor igen nagy önuralmat, fegyelmezettséget és óvatosságot igénylő tüneteket következetesen lehet simulálni. Másfelől azonban óvakodnunk kell már a priori is a simulálás feltevésével fogni a vizsgálathoz, mert ez könnyen elfogulttá tehet s egyes jelenségek értékét devalválhatja, észleleteink objectivitását meghamisíthatja. Épen azért hosszabb észlelés alá vegyük a vizsgá- landót, ha a mutatkozó tünetek kívánják, éjjel-nappal ellenőrizhető helyiségekben (például kórodán, kórházban). Meg kell jegyeznünk általában, hogy az úgynevezett neurosis traumatica, daczára a balesetek gyakoriságának, elég ritka. Midőn a polgári perekben a szakértőnek arra nézve kell véleményt adnia, hogy az elszenvedett sérülés és az esetleg feníorgó idegbaj között megállapítható-e az okozati viszony, figyelemmel kell lennünk azon körülményre, hogy az ilyen neurosis traumaticában szenvedő egyének egy részénél már öröklési terheltség forog fenn s az idegrendszer csekélyebb ellenálló képességgel bir, máskor pedig azt látjuk, hogy az illető egyén már az öt ért mechanikus behatás előtt is ideges, neurastheniás volt s a testi és szellemi rázkódás csak a tünetek súlyosabb kitörésére szolgáltatott alkalmat s a meglevő hypochondriás hajlam nyilvá- nulásait más irányba terelte. így általában a lappangó
