Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 11. Hüdéses elmezavar (terjedő hűdéses butaság, paralysis progressiva, dementia paralytica progressiva)

410

dalis és pialis ür között az összeköttetést közvetítő foramen Magendi-n át kiegyenlíttethetik.

Az idönkint észlelhető hőemelkedések az agykérgi hö- centrnmok izgalmi tünetei gyanánt foghatók fel, annál is inkább, mivel a paralysisnél az azokat megmagyarázható lobos folyamatok nem mutathatók ki mindig. Tuczek vizsgálatai azt is kiderítették, hogy a halántékkaréj kérgi idegelemei is tönkre mennek épen azon tájon, melyet az agylocalisa- tióra vonatkozó kísérletek a hallás központjául jelöltek meg. Ezen körülmény a paralysisnél észlelhető kóros hallásérzeteket és az aphasia sensoricát magyarázza meg. Westplial paralyticusoknál az olfactorius sorvadását is constatálta. Ezen észleleten kívül a halántéklebenybe localisált szagló központ direct vagy indirect úton előálló irritáltsága, úgy szintén anyagi elváltozása szagérzetek keletkezésére vagy a szaglás csökkenésére, megszűnésére szolgáltat alkalmat. A motoricus zona ii. n. oro-hnguahs területének bántalma- zottsága (1. a 17. és 202. lapot) paralyticusoknál az atacticus beszédzavar állandó tünetének fenforgását teszi érthetővé. Paralyticusoknál más idegek (így a látó ideg) s a gerinczvelő egyes gyökeinek, továbbá a hátsó és oldal- kötegek elfajulása és sorvadása is constatálliató.

.A paralyticusok agyának kérge sorvad, az egyes teker- vények megvékonyodnak, az idegelemek tönkre mennek. Az idegsejtek rendes alakja megváltozik, felpuffadnak, ben- nékiik szemcsésen szétesikj’csíkolttá válik, a sejtmag zavarosan megduzzad, majd megkisebbedik, eltűnik, az egész sejt elhalványodik, fátyolozottá válik, körvonalai elmosódnak, finomabb szerkezete már nem ismerhető fel, majd összezsugorodik, megnyúlik, egyes nyujtványai eltöredeznek, úgy, hogy végre csak a sejtek nyomait, roncsait látjuk egyes alaktalan képletekben, vagy egészen eltűnnek. A finom idegrostok is elpusztulnak lassankint s e mellett a neuroglia teng túl s az ú. n. póksejtek nagy dimensió- kat érhetnek el. Ezen elváltozások —- mint már említettük — legnagyobb mértékben a központi, homlok- és halántéktekervényekben constatálhatók. De némely esetben az agykéreg más területén, így a nyakszirtlebeny egyes körülírt helyein is észlelhetők voltak. (Lissauer.)