Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 11. Hüdéses elmezavar (terjedő hűdéses butaság, paralysis progressiva, dementia paralytica progressiva)
408 szerepük jut, kiderül egyrészt a paralyticnsok agyának bon- czolásánál már macroscopice is észlelhető lobos folyamatokból (pachy- és leptomeningitis, periencephalitis, az agy lágy burkának a kéreggel való összetapadásával, szétszórt encephalitises folyamatok, az agy gyomrocsainak — főleg a IY-ikének — ependymitise), az agykéreg bővérüségéből, a vérerek tágult voltából, itt-ott aneurysmaszerű kiszélesedéséből, a vérerek falzatának túltengéséből, megvastagodá- sából, a vörös és fehér vérsejtek kivándorlásából, másrészt az életben mutatkozó egyes objectiv és subjectiv tünetekből, milyenek: az arcz és a koponyatető hirtelen kipirulása, elhalványulása, a szemek kötőhártyájának gyakori belövelt- sége, a nyald és halántéküterek feszültsége, az ütérlökés és szívverés teltségének s számának gyors változása, a szemtekékben, a koponyaüregben nyilatkozó feszülés, nyomás, fájdalom érzete, az érverés rhythmusával egyező fej - és fülzúgás. Gerdes is kisérleti alapon azon következtetésre jutott, hogy a paralyticus kórfolyamatnál a vérerek megbetegedése az elsődleges tünet. Gerdes u. i. Mendel eljárása szerint a kutyáknál úgy idézett elő agyi hyperaemiát, hogy azokat egy forgó készülék segélyével centrifugális erő hatásának tette ki. A kutyákat többször forgatta 2—4 perczig, a midőn egy perezre 100—120 forgás esett. A kisérlet kezdetén nystagmus és hányás mutatkozott, aztán az állatok tántorogtak, leestek, ügyetlenül keltek fel. Midőn később 7—20 napon át naponta 2—3-szor 4—8 perczig voltak kitéve a forgatásnak, szemük kötőhártyája belöveltté lett, vérömlenyek keletkeztek rajta, kilógó nyelvük hideg, cyanoticus volt, rágó-és arczizmaikban clonicus rángások jelentkeztek, szájuk habzott, nehéz légzés, kábultság, majd végre apathia, butaság, az izomérzés zavarai, általános reszketés, fokozott inreflex, étvágytalanság s lesovánvodás észleltetett náluk. A bonczolás az agyburkoknak a koponyacsonttal és az agygyal való összenövését, a tekervények megvékonyo- dását, az árkok és gyomrocsok tágulását, a microscopicus vizsgálat a vivőerek megnagyobbodását, az ütőerek intimá- jának és muscularisának megvastagodását, az adventitia nyirküreinek s az agyszövet egyes részeinek kivándorolt
