Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 11. Hüdéses elmezavar (terjedő hűdéses butaság, paralysis progressiva, dementia paralytica progressiva)
402 arcz izmainak elernyedése következtében az arcz kifejezéstelenné, bambává válik. A liangszálagok bénnlásos állapota következtében a betegek hangja elveszti csengését, színtelenné, tompává, remegővé lesz. A nyelés megnehezül, étkezés közben könnyen áll be fuldoklás. A végtagok izomereje csökken s ha a dynamometerrel végzünk kisérletet, azt tapasztaljuk, hogy a beteg vagy mind a két kezével, vagy az egyikkel nagyon keveset képes szorítani s a jobb kezes (és nem balog) egyénnél a két oldali szorító erő egyformasága a jobb kéz gyengülését bizonyítja. Látjuk továbbá, hogy a betegek mozgásai többé-kevésbbé incoordináltakká válnak. Gyakran tévesztik el vagy csak bizonytalanul érik el. a szándékolt czélt, kapkodnak ide-oda, kezüket egyes tárgyakba bele ütik, a megfogott tárgyakat könnyen elejtik, nehézkesebben fordulnak, ülnek le vagy állnak fel, teszik keresztbe lábukat, vontatva, tökéletlenül vetkőznek, öltözködnek fel, gombolkoznak be vagy ki, általában ügyetlenebből mozognak. Sötétben meg épen ingadozva, botorkálva járnak. Ezen incoordinationalis zavarok főleg akkor lépnek előtérbe, ha — a mint elég gyakori eset — a tabes tünetei vezetik be a kórképet (tabo-paraly- sis). Habár a paralysis progressivánál többé-kevésbbé kifejezve. mindig feltalálhatok a gerinczvelő elváltozásai, szokásos volt megkülönböztetni a paralysis ascendenst és descendenst. Az előbbi esetben u. i. a tabes dorsalis jelenségei az elsődlegesek s csak aztán — sokszor évek múlva — bontakoznak ki a hüdéses elmezavar tünetei, míg az utóbbinál megfordítva áll a dolog. Tabeses esetekben a többi tünetek mellett (pl. a látászavar, opticus-atrophia, szűkült, fényre nem reagáló pupilla, a térdreflex hiánya, érzészavarok) feltaláljuk a behunyt szemmel való ingadozást (Romberg-féle tünet), továbbá a széles alapú, hányó-vető, bizonytalan járást, a midőn a beteg alsó végtagját az egyes lépések alkalmával kifelé fordítva emeli fel s hirtelen oly módon csapja le, hogy sarkára lép, mialatt jobbra-balra tántorog. Míg máskor, a gerinczvelő oldalkötegeinek bántál- mánál (paralysis spinalis spastica), a spasticus járás lép előtérbe, a midőn a beteg csak nehezen képes alsó végtagját emelni, lassan, aprózva lép. A hólyag izmainak bé-
