Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 11. Hüdéses elmezavar (terjedő hűdéses butaság, paralysis progressiva, dementia paralytica progressiva)
399 talma a beteg míveltségi foka és látóköre szerint különféle lehet. A míveltebb társadalmi osztályhoz tartozó, világ- látott paralyticusokéi sokkal változatosabbak, terjedelmesebbek, ellenben az alacsonyabb míveltségű egyénekéi csak szűkebb körben mozognak. A közönséges napszámos sokszor megelégszik azzal, ha magát telkes gazdának, ház- tulajdonosnak mondja, ha azt állítja, hogy a faluban a legokosabb, legjobban tud szántani, vetni, neki vannak legszebb gyermekei, ékszerei, lovai. A paralyticusok nagysági téveszméit a gyors ingadozás, a badarság jellemzi és soha sem szoktak úgy rendszeresülni, az egyéniséggel összeforrni, a mint ezt a tébolyodottságnál tapasztalhatjuk, egyes esetekben pedig a betegek könnyen ki is zökkenthetők azokból. A paralyticus u. i. egyszer királynak, máskor ministernek, generálisnak, képviselőnek állíthatja magát, hogy a következő napon a valónak megfelelő társadalmi állást mondjon be, sőt egy és ugyanazon társalgás folyamán is megváltozhat a téveszme tartalma. A nagysági téveszmékkel együtt sajátságos nyugtalanság szokott járni. A betegek gyakran kipirult arczczal élénken gesticulálva, izgatottan járnak-kelnek, különféle látogatásokat, intézkedéseket tesznek, éjjel-nappal kóborolnak, mindenkivel szóba állnak, minden bevezetés nélkül tálalják fel nagy terveiket, sokat beszélnek, mindig sietnek, egyszerre több dologba akarnak belefogni. Néha az izgatottság annyira fokozódhat, hogy a mániára jellemző kórkép áll elő, olykor pedig az öntudat teljesen elhomályosodhat s zavart deliriumok jelennek meg. Ilyen esetben a bénulásos tünetek, különösen a gyakran gombostüfejnyire szűkült pupillák s az atacticus beszéd, a badar, bamba vonás az esetleges diagnosticus tévedést elkerülhetővé teszik. A liüdéses elmezavar ilyen agitált alakja néha gyorsan bontakozik ki és igen rövid idő alatt halállal végződhet (galoppáló paralysis). A depressiv alaknál a hangulat nyomott s a melancho- liára emlékeztető aggodalmak, önvádlási, kicsinvségi deliriumok, a liypochondriás, nihilisticus és üldöztetési téveszmék játszanak szerepet. A betegek nyögnek, sírnak, jajgatnak, aggódnak, félnek, remegnek, önmagukat bűnö-
