Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 11. Hüdéses elmezavar (terjedő hűdéses butaság, paralysis progressiva, dementia paralytica progressiva)
395 mások szellemes megjegyzésének élét nem fogják fel. Olvasás közben egyes szavakat helytelenül mondanak ki, az iratban vagy nyomtatványban nem létező szavakat sorolnak elő (paralexia). Különösen a tulajdonneveket és számadatokat tartják meg nehezen emlékezetükben, nevezetesebb egyének, ismerőseik, bizonyos helyek, tárgyak neve nem jut eszükbe, számolás (különösen összeadás és szorzás) közben a nyert eredményeket könnyen elfelejtik, magukat az egyszerűbb számmíveleteket tökéletlenül végzik, különösen gyakori tünet, hogy a paralyticusokat a 0-al való szorzás zavarba hozza (azt mondják pl. 0 X 5 = 5). Megfeledkeznek rendes teendőikről, elmulasztják a kitűzött határidőket, ügyeik kellő időben való rendezését, egyes tárgyaikat elhagyogatják, asztaluk fiókját, a pénztár ajtaját nyitva hagyják, a pénzzel vigyázatlanul bánnak, elszámolják magukat, többet adnak ki; számadásaikban hibákat követnek el s azokat nem ismerik fel. Később aztán a régibb emlékezeti képek és azok összeköttetései is kezdenek elmosódni, kiesni, a midőn a betegek tényeket, személyeket, helyet, időt sokszorosan összetévesztenek, összecserélnek. A régebben múlt eseményeket a közeibe és viszont helyezik, teljesen ismeretlen egyéneket ismerősökül szólítanak meg, egyes általuk már többször látott vidékeket, tárgyakat nem ismernek fel, az időbeli dátumokat (pl. a fontosabb események, születésük, egyes tanulmányaik idejét) helytelenül jelölik meg, a hónapokat rendes vagy fordított sorrendben nem képesek hibátlanul elmondani. A való, képzelet és álom képeit sokszorosan összezavarják s meg nem történt dolgokat mint tényeket szerepeltetnek s az eseményeket meghamisítják. Néha rövidebb-hosszabb időre vonatkozó élmények egész sora kieshet emlékezetükből, a midőn egyes cselekedeteikről, nyilatkozataikról nem tudnak számot adni s nem ismerik eí, hogy ezt vagy azt tették, mondták volna. Saját körülményeiket, viszonyaikat, helyzetüket, maguk és mások jogait kellőleg megitélni képtelenek, cselekedeteik felett nem tudnak helyes kritikát gyakorolni, a lényegest a lényegtelentől, a helyest a helytelentől, a czélszerüt a czélszerüt- lentöl, az illőt az illetlentől nem képesek megkülönböztetni
