Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 11. Hüdéses elmezavar (terjedő hűdéses butaság, paralysis progressiva, dementia paralytica progressiva)

homlokfél állandóan össze van ránczolva (mérsékelt izom- összeliúzódás). A hang árnyalata gyorsan megváltozhat, egyszerre fátyolozottá, érdessé, recsegővé lesz, de rövid idő mnlva ismét visszanyeri előbbi csengését. A térdreflex az egyik oldalon vagy mindkettőn fokozott avagy csökkent. Jelentékenyebb motoricus zavarok a betegség kezdetén ritkán mutatkoznak. Vannak azonban esetek, hol a motoricus tünetek jóval megelőzik a többieket s a beteg sokáig teljes belátással bír bajába s érzi a folyton növekedő tehetetlenséget, a melybe betegsége sodorja.

Néha már korán jelentkezhetnek a később is fontos szerepet játszó ú. n. paralyticus rohamok, a melyeket fej- nyomás, kábultság, bágyadtság, gondolkodásbeli tompaság, bizonytalan testmozgás szokott bevezetni. Ezek nyilvánulhatnak egyszerű szédülés alakjában, a midőn a betegek úgy érzik, mintha a körülöttük levő tárgyak, személyek forognának, minden pillanatban össze akarnának esni, végtagjaik remegnek s a szolgálatot felmondani látszanak, gyomruk émelyeg, arczuk elsápad, pupilláik erősen kitágulnak, homlokuk verejtékkel fedett, szívverésük gyors. Lepihenve, elég gyorsan magukhoz térnek, de még nehány napon át gyengébbeknek, kábultaknak érzik magukat, nyelvük reszket, egyes szavakat nehezebben ejtenek ki. Súlyosabb tünetet képviselnek az epileptiformis rohamok, a melyek alatt a betegek öntudatukat vesztve, összeesnek s aztán többnyire a corticalis epilepsia typusa (az agykéregbeli motoricus zona elrendeződése és egymásutánja) szerint eleinte az egyik, azután a másik testfél izmaiban mutatkoznak fokozatosan kifejlődő clonicus és tonicus rángások, mialatt a betegek fogaikat csikorgatják, arczuk eltorzul, szemtekéik gyorsabb lengéseket végeznek (nystagmus), majd felfelé és össze, majd az egyik oldal felé térnek, fejük jobbra vagy balra csavarodik. A roham nehány perczig szokott tartani, de néha rövidebb-liosszabb szünetek után ismétlődik, sőt rövid egymásutánban nagyobb számban is felhalmozódhat (status epileptiformis) s a beteg halálához vezethet. A paralyticus rohamok egy harmadik alakja az, a mely az apojidexiás insultust utánozza s épen ezért apo- plectiformis rohamnak szokás nevezni. A beteg itt is hirte-