Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 11. Hüdéses elmezavar (terjedő hűdéses butaság, paralysis progressiva, dementia paralytica progressiva)

389

lanatban az örömtől repeshetnek, hogy a következőben indokolatlan világfájdalom nehezedjék lelkűkre: mégis állandóbb jelenség a bántalom korai szakában, hogy a közérzetet a depressiv tünetek zavarják meg. Csekély ok levertséget vagy aggodalmat, szívszorongást, félelmeket válthat ki, mi alatt kislelkűekké válnak, könnyen kétségbe esnek, sőt öngyilkossági gondolatokkal is foglalkoznak. A szorongó, félelem érzeteket élénk vasomotoricus zavarok (az arcznak gyors kipirulása, elhalványulása), szívdobogás, szívtáji szorítás, fej nyomás, a nyak és fej ütereinek heves lüktetése, légzési és nyelési akadályozottság (mintha mellükön mázsás kő feküdnék, torkukat összeszorítaná valami), a homlokon megjelenő hideg verejtékképződés szokták kisérni s korai hypochondriás panaszokra s aggodalmakra szolgáltathatnak alapot.

Gyakori, bár nem állandó tünetek közé tartozik a fejfájás, a melynek alakját s minőségét a legváltozatosabban szokták jelezni a betegek. Egyik tompa, másik hasogató, a harmadik szúró, metsző fájdalomról tesz említést, egyesek a fejtetőn, mások a két halánték tájon avagy a koponya egyik felén érzik legjobban. Néha rohamszerűen hevesebb agyi izgatottság kiseretében, máskor tartósan jelentkezik. Olykor mnlékony jellegű homályos vagy kettős látás, erős fül- és fej zúgás csatlakozik mellé. A betegek többnyire éles külömbséget szoktak tenni a zúgó, sziszegő, sipoló, csengő fülzúgás és a tompa, dübörgő, dünnyögő (mintha locomo- tiv, méhkas lenne fejükben) fejzúgás között. E kettő néha éveken át, csupán intensitásában változva, áll fenn s csak az agykéregbeli sorvadásra utaló tünetek megjelenésekor szűnik meg. A fejfájással egyéb sensatiók is váltakozhatnak : üresség, nyomás, szorító érzés a koponyában, az agyban (mintha a beteg feje abroncsba lenne szorítva), míg máskor a betegek úgy érzik, mintha fejüket valami hátra húzná.

A betegek álma változó. Néha éjjeleken át alig liúnyják be szemüket, míg máskor — még napközben is szokatlan álmosság lepi meg őket, olykor megesik, hogy az étkezésnél az utolsó falat elköltése után szemhéjaik lezárulnák. Ugyanez következik be akkor is, ha szellemi munkával kéz-