Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 8. Nehézkóros elmezavar (psychosis epileptica)
320 fényre nem reagálnak, a cornealis s gyakran egyéb reflexek is, a bőrérzés fel vannak függesztve, a szájból habos, sokszor a nyelv megharapása következtében vérrel kevert nyál ürül ki, olykor önkéntelen vizelés és székelés következik be s továbbá melyeket teljes amnesia, kábultság, általános levertség, az öntndat ködössége, aluszékonyság, sőt mély alvás szokott követni (grand mal), hanem azon néha az aura tünetei nélkül, míg máskor szívdobogás és félelem érzete által bevezetett s gyorsan kifejlődő, nehány rnásod- perczig vagy perczig tartó, az öntudat megzavarodásával járó szédüléseket is, a melyeket gyakran automaticus száj- és nvelési mozgás (csamcsogás, rágás) szokott kisérni (petit mai), továbbá az öntudatban az arez elhalványodása mellett hirtelen keletkező rövid hézagot, elhomályosodást (absence), melyre nézve az emlékezet hiányzik, a midőn a betegek néhány másodperezre, perezre a társalgás fonalát, a munkát, egyéb cselekvést megszakítják, egyes tárgyakat kiejtenek kezükből s mintegy megmerevedni látszanak, máskor pedig nehány partialis izomrángás (arezíintorítás, kancsalítás, a végtagok elcsavarodása) vagy czélszerűtlen impulsiv cselekedetek (ide s tova futkosás, önkéntelen vizelés, erőszakoskodás, a környezet megtámadása) következhetnek be. Ide sorozhatok még az Emminghaus által leírt, minden kimutatható ok nélkül, szédülés kíséretében kifejlődő izzadásos és a Westplial által ismertetett elalvási rohamok, az éjjeli felijedezés, sikoltozás és a somnambu- lans állapotok. Néha a rángásos rohamok sajátságos felhalmozódása észlelhető, a midőn alig számba vehető szünet mellett gyors egymásutánban következnek (status epilepticus) s nem ritkán a beteg halálát vonják magok után. Az epilepsiás rohamok olykor a környezet előtt sokáig rejtve maradhatnak (epilepsia larvata), különösen pedig akkor, ha éjjel álom közben (epilej)sia nocturna) jelentkeznek. Ezen esetben némi útbaigazítást fog adni azon tapasztalat, hogy a betegek éjjel gyakran fel sikoltoznak, néha kiesnek az ágyból s reggel felébredve, a földön találják magukat, úgyszintén azt is észrevelietik, hogy reggelre kezük, arezuk össze van ütve, vérzik, nyelvükön fris hara4
