Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

I. Rész. Az elmebetegség okai - 1. Szervezeti, testi okok - a) Az agy, gerinczvelő és környéki idegek betegségei

szomszédos agyrészletek irritatiója, összenyomása által idézhet elő tartós vagy mulékony közérzeti zavarokat, a már fentebb leirt agyi izgalmi s nélia gócztüneteket (pl. a motoricus zóna területén székelvén, epilepsiás vagy bénulásos jelenségeket), a szellemi működések lanyhaságát, emlékezet- beli hiányokat. Néha minden szembeötlő zavar nélkül állhat fenn huzamosabb időn keresztül s lefolyása lehet heveny vagy chronicus. Első esetben nagyon hasonlít a meningitis- hez s a többé-kevésbbé kifejezett általános kábultság, bőemelkedések, nagyobb fokú fejfájás mellett elég gyorsan vezethet halálhoz. Az idült lefolyású lappangó jellege elég gyakran megváltozik s a minden tvpust nélkülöző liőemel- kedések, fejfájás, szédülés, hányás tünetei lépnek előtérbe.

Az agy daganatoknál épen úgy, mint az agytályognál a bántalmazott agyrészlettől függnek a gócztünetek. Itt azonban a fejfájások intensitása és tartóssága nagyobb s a szédülés, hányás, az epileptiformis rohamok, a jellemző pangó papilla (a látóidegfőnek megduzzadása, zavarodása, a viszerek tágulása), az ütérverés meglassulása, a látásbeli zavarok, az általános testi elgyengülés' és lesoványodás mellett nagyon szembeötlővé válik az apatliicus, részvétlen, bamba arczkifejezés és lassú, vontatott beszédmodor által kisért általános szellemi nehézkesség, akadályozottság, emlékezet- beli fogyatkozás, stuporosus, dementiens állapot, a midőn a beteg alig képes gondolkozni s úgy önmaga, mint a körülötte lefolyó tünemények, események iránt a legnagyobb közönyösséget tanúsítja, az álmatagszerű kábultság képét tárja elő. Néha — mint Sommer is észlelte — az agydaganat mellett melancholiás depressio, hallucinatoricus zavarodottság jelenségei mutatkoznak.

A butaság tüneteivel találkozunk a porencephaliánál is, a melynél tudvalevőleg az agyféltekék egy jelentékeny részének az igen korai életévekben vagy épen az ébrényi korban keletkezett enceplialiticus folyamat után beállott elpusztulása következtében anyaghiány származott, a melyet a gyomrocsokkal közlekedő és savóval telt tömlő helyettesít s az agy elroncsolt kéregállományának megfelelő idegpályák egész lefutásukban (pl. a motoricus zona hianya mellett a pyramispályák) elsorvadtak, alig ismerhetők fel.