Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 7. Tébolyodottság (paranoia)

állanak rendelkezésére, az igazságszolgáltatás minden fórumán átment ügy jogerős elintézést nyert. Kifogásolja az egyes birósági személyeket, az egyes fórumok illetékességét, a minden vonatkozás nélkül levő mellékkörülményeket domborítja ki s vonja bele peres ügye keretébe, a kicsinyes és nem a lényeges momentumokra fekteti a súlyt, álokoskodásával oly mozzanatokat tol előtérbe, a melyek a dolgot kuszálttá, bonyolódottá teszik. Csekély törvénytiszteletet tanúsít, a bíróság intézkedéseit nem respectálja, azokat nemcsak hogy kifogásolja, de rendesen — a kóros szellemi állapotból merített téves indokok alapján — meg- appellálja, kigúnyolja s végül nem engedelmeskedik nekik, mert egyrészt ezek jelentőségét -—- a jogi belátás híján — kellő módon felfogni nem képes, másrészt mivel azokban személye ellen irányuló rósz akaratú törekvést, zaklatást, meghurczoltatást lát.

Minden gondolatát ügye s az ezzel mesterségesen kapcsolatba hozott mellékkörülmények töltik be, mi mellett minden más háttérbe szorul, elhanyagolja foglalkozása körét, hivatását, családi kötelmeit, minden idejét felehhezé- seki panaszkodó beadványok, a vélt ellenség leálczázására czélzó nagyhangú röpiratok szerkesztése foglalja le s ügyét a közvélemény elé viszi.

Az ilyen téholvodottak irataikban mily kathegorikus, illetlen, sértő hangot, kifejezéseket alkalmaznak s menynyire eltompul illemérzésük és belátó képességük, annak illusztrálására az általam észlelt esetekből nehány példát kívánok felhozni. Egy azelőtt tényleges szolgálatban volt alacsonyabb rangú tiszt az altábornagytól ajánlott levélben felvilágosítást kér s megjegyzi, hogy «a térti vevény átvétele után 48 óra, távollétében pegig 14 nap lefolyása alatt« elvárja a választ. A hadbírósághoz intézett egyik beadványában meg a következőket mondja: «Eme ott érthetetlen pontra kért kiliallgattatásom, hogy ,tulajdonképen mit véleh az idézett megjegyzés alatt‘ érzékileg azt súgja nekem, hogy az elüljáró cs. és kir. tekintetes hadbíróság még gondolataimat is bírói vizsgálat tárgyává óhajtja tenni . . .«, majd hozzá teszi: «... üdvösebb leend a gerendaszerü visszaélések tárgyi kiderítésével foglalkozni, mint gondolataim