Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 2. Dühösség (mania)

202

állapot közbeékelődése szokta megelőzni s erre következik be a tel tisztulás. A betegségnek kedvező irány felé fordulását a testsúlynak gyors emelkedése is szokta jelezni s a betegek lassankmt visszanyerik helyes Ítélőképességüket, rendes kedélyhangulatukat s a betegségbe teljes belátást tanúsítanak.

A mánia mint tiszta kóralak ritkább, gyakran képezi más elmekórforma részlettünetét. így sokszor találkozhatunk vele a paralysis progressiva, a heveny hallucinatori- cus zavarodottság, a hysteria, epilepsia, alkoholismus keretében s olykor a butaság, különösen a kóros elmegyengeség kapcsán.

A mániás betegek gyógyítása leghelyesebben az elmebetegek számára berendezett specialis intézetekben történhet, a midőn őket egyrészt a mesterséges izgalmakat kiváltó káros tényezőktől (a szeszes italok élvezetétől, a nemi kicsapongástól, a környezet kedvezőtlen befolyásától) megóvjuk, másrészt az ingerlékenységükből, önérzetüknek fo- kozódottságából és kóros cselekvési hajlamukból eredhető kellemetlenségek elejét vehetjük, végül pedig a szakszerű elbánás mellett ily módon a gyógyulás chanceait emeljük.

A mániásoknál lehetőleg kerüljük a kényszereszközök alkalmazását, mert ezek a meglevő izgalmakat fokozhatják vagy mesterségeseket válthatnak ki.

Gondoskodjunk arról, hogy a beteg meg ne fázzék, különösen, ha ruháit letépi. Ilyenkor — főleg a súlyosabb mániánál — a szobát hintsük be lágyabb anyagokkal, pl. tengeri fűvel. Czélszerü az ágyba fektetés.

A beteg táplálkozására nagy gondot fordítsunk, többször kell őt étellel, itallal megkínálni. Étkezési ellenkezésnél el kell lesni a nyugodtabb pillanatot, ha máskép nem lehet, mesterségesen tápláljuk. E czélra igen kielégítő a gyomor-mosó készülék is, melynek kaucsuk csövéhez az orron bevezetett gyomorsonda erősítendő.

Ahol nagy a congestió, ott czélszerü hideg, jeges borogatásokat alkalmazni a fejre, vérelvonásokat csőrékkel. Vérvétel káros, annál is inkább, mivel az agy sokszor épen vérszegény.