Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 2. Dühösség (mania)

260 szabálytalanabbak s czélszerűtlenebbek. Kezükkel jobbra- balra hadanásznak, ijesztő ngrándozásokat visznek véghez, majd tombolni kezdenek, az ajtót döngetik, a falat csap­kodják ökleikkel, sokszor felvérzik kezüket, talpukat a kímé­letlen dörömbölés folytán, czéltalanul hányják-vetik magu­kat, ide-oda kapkodnak (jactatio). A gondolatok logikai rende felbomlik, az egyes szava­kat nem értelem, de hasonló hangzás szerint kapcsolják egymáshoz, vagy épen teljesen összefüggéstelen, érthetet­len szókat kiabálnak, verbigerálnak (egymáshoz hason- hangzású, érthetetlen szókat mondanak), a sok ordítozásba belerekednek s articulálatlan, gutturális hangokat adnak. Végig hemperegnek a földön, hajukat összekuszálják, testü­ket vizelettel, bélsárral kenik be. Ruháikat letépik, mezte­lenül futkosnak. Erősen saliválnak, sokat köpködnek. Oly­kor — bár ritkán — érzékcsalódások is előfordulnak, leg­inkább visiók alakjában, csakhogy ezek bizonyos rendszer­telenség s következetlenség jellegét hordják magukon. Veszekednek, czivakodnak, néha törnek, zúznak, fogaikat csikorgatják. Az elébök adott ételekbe beleköpnek, kezükkel vájkálnak bennök, a padlón, a szoba falán szétkenik vagy a környezet felé dobják. Néha egyes testrészöket, újjukat, penisüket, scrotumukat annyira összehurkolják az ingökböl leszakított darabbal, hogy egészen vizenyősekké válnak, sőt el is üszkösödhetnek. A táplálkozási viszonyok rohamos alászállása mellett néha gyorsan elpusztulhatnak. A mániás betegeknél rendes körülmények között a táp­lálkozási ösztön fokozódott s mindannak daczára lesová­nyodnak s a kezdetben észlelhető congestív tünetek a hal­vány s ágnak adnak helyet. Hőmérsékük lehet rendes, sub- normalis vagy emelkedett, ez utóbbi esetben minden kimutatható ok nélkül 39°-nál magasabbra is felszállhat. Nyál és vizelet-elválasztásuk fokozott lehet. A reflex inger­lékenység többnyire élénkebb rendesnél. A pupillák csak néha mutatnak rendellenes eltérést, a mennyiben tágultak lehetnek, de többnyire egyenlők, fényre és alkalmazkodásra jól reagálnak. A betegek álmatlanok. A betegség a tetőfokot elérve, néha alábbhagyásokat tüntet fel, míg máskor egyforma stádiumban marad mind-

Next

/
Thumbnails
Contents