Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 2. Dühösség (mania)
259 ján a beteg tartózkodása helyét, környezetet, a vele érintkező személyeket félre ismeri. Palotában, fényben, pompában, családja, barátai körében érezheti magát, orvosait vagy teljesen idegenekét családja tagjainak nézvén, keresztneveken szólítja vagy nagy embereknek, költőknek, művészeknek tartja. A dühösségnek megkülönböztetjük egy könnyebb alakját, a mániás izgatottságot és egy súlyosabbat, a tulaj dón- képeni dühösséget. Az elsőnél az öntudat ép, a betegek jól tájékozódnak, helyes feleleteket is adhatnak, csupán a rendes körülmények között is észlelhető derűit hangulat fokozódottsága és nem indokolt tartóssága, a szokatlan bőbeszédűség tűnik fel első pillanatra mint abnormis jelenség. Felette jó kedvűek, csupa kellemes, örömteljes képzetek jutnak öntudatukba. Igen boldognak, szerencsésnek érzik magukat. Az ingerek akadálvozatlanabbul, szabadabban folyván le, a betegek nagy könnyűséget éreznek. Mindent kellemes oldaláról fognak fel. Nevetnek, kaczagnak, élczelnek. Semmi sem kerüli el figyelmüket, mi előttük történik. Gondolataikat leplezetlenül kitárják. A józan ítélet csökkent gátlása folytán a legbadarabb dolgokat viszik véghez. Mindenre könnyen rávehetők, akadályt nem ismernek. A gondolat azonnal tetté válik nálok. Keresik az élvezeteket s azokkal soha sem tudnak betelni. Felgyógyulásuk után elmondják, hogy soha sem érezték magukat oly boldognak, mint betegségük alatt. Cselekedeteik azonban mindig az öntudatosság látszatával bírnak. A tulaj donképeni dühösségnél már sokszor súlyos öntudatzavarral találkozunk, a szellemi és mozgási működéseket egész a végletekig menő féktelenség jellemzi. A betegek cselekedetei inkább az ösztönszerűség jellegével bírnak. Bizonyos szenvedélyek, indulatok uralják őket s kedélyhangulatuk tartalma sokszor változik. A vidám hangulat köny- uyen csap át a haragosba. Egyik pillanatban jókedvűen fecsegnek összevissza, hogy a másikban már szitkokkal illessék környezetüket s a legdurvább modorban utasítsák el maguktól. Sőt néha az egész kórképet az ingerlékeny, haragos vonás jellemzi (mania furiosa). A testmozgások 17*
