Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 1. Búskomorság (melancholia)

szórakoztatja, semminek sem tudnak örülni. Fejüket üresnek vagy nehéznek érzik, úgy tűnik fel előttük, mintha valami teher nehezednék leikökre, mintha valami láthatatlan! erő bilincsekbe verné. A külvilág minden ingere, minden szó, minden gondolat, hozzátartozóik látása kelle- jnetlen, fájdalmas érzetet ébreszt bennök. A mi eddig gyönyörködtette őket, most kínosan érinti. Észre veszik, hogy teljesen megváltoztak, már nem azok, akik voltak, mintha .szívok sem lenne, kővé vált volna, mert sem szeretni, sem örülni nem tudnak s ezen tudat még inkább lehangolja, .fájdalmasan érinti őket. (Anaesthesia psychica dolorosa). A világ zajából a csendes magányba menekülnek, a vallásos áhitatosságban keresnek enyhülést, de sem a természet szépsége, sem a buzgó imádság nem szerez számukra vigasztalást. Sokszor panaszolják, hogy már fohászkodni sem tudnak, sőt néha az ima elmondása közben istent- káromló szavak tolakodnak öntudatokba kényszerképzetek .alakjában, mi miatt a legelkeseredettebb hangon tesznek önmaguknak szemrehányást. Sokat sóhajtoznak, sírnak. Felfogásuk nehézkessé, gondolkodásuk vontatottá válik, a hozzájuk intézett kérdésekre csak hosszasabb nógatásra adnak nehány szónyi feleletet, beszédük vontatott, halk, gyakori sóhajtás szakítja meg. Általában a képzetfelelevenítés (reproductio) szerfelett meg van nehezítve, meglassult. Néha nagyon is szembeötlő belső küzdelmet árulnak el, a míg magukat a válaszadásra elhatározni képesek. A legegyszerűbb szellemi mívelet, az előéletükre vonatkozó adatok elsorolása, családjuk tagjainak megnevezése a legnagyobb megerőltetésükbe kerül. Öntudatukat csupán a gátlás felismerése és a kínzó, gyötrő képzetek töltik be, a midőn az indokolatlan rossz sejtelmek, valami bekövetkező baj, szerencsétlenség miatt való aggodalom, szivszorongás, prsecordialis félelem, az egyre sötétebb színben feltűnő jövő felett való kétségbeesés érzete révén a legválságosabb helyzetet teremtik meg számokra, a melytől gyakran az önmaguk által választott halál által igyekszenek menekülni, öngyilkossági kisérletet követnek el. Az öngyilkosságra való hajlam a melancholia egyik fontos tünetét képezi s ennek kivitele körül a betegek sokszor a legnagyobb szívós-