Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 1. Búskomorság (melancholia)
IV. RÉSZ. Az elmebetegség alakjai. 1. Búskomorság (melancholia). A búskomorság főtünetét a szellemi s ezzel együtt többnyire a mozgásbeli működések gátoltsága, akad;ihozott sága. továbbá a lehangoltság, a lelki fájdalom, gyötrelem képezi. A szakbúvárokat élénken foglalkoztatta azon kérdés, vájjon a gondolkodásbeli gáfoltság vagy a lehangoltság képezi-e az elsődleges tünetet. Némelyek úgy képzelték, hogy a betegekben a gondolkodás és a mozgásbeli mívele- tek akadályozottságának észrevétele kellemetlen, fájdalmas érzetet kelt s a lehangoltságot eredményezi, míg mások szerint a lehangoltság, kedvetlenség, a jelennek, jövőnek sötét színben látása, a reménytelenség, a sikertelenség képzete által feltételezett egyoldalú társítási míveletek a gondolkodás menetét megakasztják. A behatóbb észlelés azonban azon következtetésre jogosít fel, hogy a két alap- tünet, egyszerre s egymás mellett fejlődik ki. Kibontakozásuk s lefolyásuk közben együttesen adják meg a kórkép jellemző színezetét. Meynert a melancholia mechanismusának magyarázatánál felhozza, hogy minden működő szerv a fnnctionális vérbőség bizonyos szakában van, a melancholia pedig az agykéregbeli tevékenységnek egyoldalú képzetekkel, csekély mozgásbeli impnlsussal járó gátoltságát tünteti fel s így itt a functionalis hyperae mia hiányával állunk szemben. A kísérleti eredményekből levont következtetések szerint az agykéreg kétféle tünetiét végez: az üteres körizmok
