Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
III. Rész. Az elmebetegek megvizsgálása
233 esetleg etliikai, moralis, conventionalis felfogása meg- lazult, kedélye sivarabb, ridegebb, embertársai, közvetlen környezete iránt a részvét melegét nem képes éreztetni, családi kötelmei s hivatása teljesítésében nem eléggé lelki- ismeretes, néha excessusokra mutat hajlamot. Az elmebetegeknél a szervezet ellenálló képessége csökken, minek következtében könnyebben fejlődnek ki nálok különféle somaticus betegségek vagy a meglevők gyorsabban folynak le s okozzák az egyén korai halálát, ilyenek a tüdő-, mellhártvagyuladás, bélhurut, tuberculosis. Egyes esetekben a test valamely részének megütése, leesés, huzamosabb időn át való fekvés a megfelelő helyen a szövetek szétesését, innen kiinduló infectió következtében a septihaemiát, a metastaticus góczok kifejlődését eredményezheti. Az oly elmebetegek, akik makacsul abstinál- nak — még a mesterséges etetés mellett is — néha rohamosan elpusztulnak. Az életet veszélyeztető tünet gyanánt tekinthető a beteg erőbeli rohamos hanyatlása. A paralyti- cusok a végső stádiumban sokat keresgélnek, ruháikból, az ágytakaróból szálakat huzdalnak ki, ujjaik közt morzsol- gatnak egyes tárgyakat, gombokat, az ágybélit, a szalmát szétszedik. Az elmebetegek korai halálának okai közé meglehetős percentben járul az öngyilkosság is. Az elmebetegség megggógi/uldsának constatálása sokszor nagy szakavatottságot és körültekintést tételez fel. Minden esetben először is figyelemben kell részesítenünk azon kóralakot, a melyben a kérdéses egyén szenvedett s részletesen kutassuk ki, hogy minden tünete visszafejlődött-e? így pl. a melancholia esetében feltalálható-e a szellemi és mozgásbeli míveletek gátoltsága, lehangoltság, önvádlás, a kicsinységre, az elszerencsétlenedésre vonatkozó téveszmék, életúntság, öngyilkossági hajlam. A tébo- lyodottság kérdésénél a hallucinátiók, illusiók és téveszmék után fogunk kutatni. Majd megállapítjuk, teljes belátást tanusít-e a vizsgált kiállott betegségébe, azaz helyesen itéli-e meg a kóros állapotot, tudja-e, hogy elmebeteg volt s akkori állapotával szemben a mostanit kellőleg összehasonlítani képes-e? Ezután a szellemi képességeket, a
