Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
II. Rész. Az elmebetegség tünetei általában - 9. Trophicus zavarok
205 egyes szervek elcsenevészesedését, lassú pusztulását idézhetik elő. Látjuk, hogy a központi idegrendszer, az agy hiányosabb fejlődésével járó szellemi fogyatkozások eseteiben bizonyos szervezeti anomáliák is észlelhetők, de meg a súlyosabb agybántalom által feltételezett elmekórformáknál a testi állapot is lényegesen szenved. A paralysis pro- gressivában szenvedő egyéneknél a szervezet nem csak érzékenyebbé válik a különféle behatásokkal szemben, de később a szövetek és csontrendszer trophicus viszonyai annyira megváltoznak, hogy a test valamely részére alkalmazott nyomás a szövetek szétesését eredményezheti. így a fekvés a betegek kereszttáján kiterjedtebb s csekély gyógy- hajlamot tanúsító decubitust okozhat. A beteg egyszerű leesése, vagy a mellkasára (bordáira) gyakorolt mérsékeltebb ütés már csonttörést vonhat maga után. A chronikus lefolyású s főleg a lehangoltság tüneteivel járó elmekórformák- nál. a katatoniánál a fülkagylóra gyakorolt nyomás vagy enyhébb ütés othaematomát (fülvérdaganatot) idézhet elő. Egyes elmekórformáknál az izmok szövetének sorvadását és degenerálódását észlelték (Fürstner.). Elég gyakran lát- ‘ hatjuk továbbá, hogy a köztakaró szárazzá, korpádzóvá válik, a körmök törékenyek, szabálytalan növésüek lesznek. Elmebetegeknél a testsúly élénk ingadozást tüntethet fel s bizonyos tekintetben prognostikus jelentőséggel is bírhat. Azt tapasztaljuk u. i., hogy a heveny s más nagyobb izgalmakkal, vagy depressiv tünetekkel járó elmekórformák- nál a testsúly még akkor is csökken, ha a betegek jól táj;>- lálkoznak vagy épen — mint a mániánál gyakran észlelhető — a rendesnél is nagyobb ételmennyiséget fogyasztanak el. Mihelyt azonban a betegség javulni, gyógyulni kezd, a test súlya néha rohamosan emelkedik. De oly esetben is észlelhetünk súly szaporodást, a mikor a heveny elmekórformában szenvedő beteg elbutul. Fürstner vizsgálatai alapján azon megfigyeléseket tette, hogy azoknál, kik az elmezavar kitöréséig ép elmével bírtak, a betegség kezdeti szakában a testsúly legtöbb esetben alá- száll, később azonban emelkedik a gyógyulás határán túl is. Ezen tünet hiánya kétségessé teszi a gyógyulás maradan- dóságát. Az öröklés által terhelteknél s a recidiválóknál a
