Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
Bevezetés - Az agylocalisatió tana
18 motoricus zónára. Klinikai és kórboncztani adatok számos esetben beigazolták, hogy az agykérgi mozgási mező körülírt megbetegedése egyes testrész különálló bénulását, vagy motoricus izgatottságát (klonicus és. tonicus rángásait) okozta. Ilyen eredetűek a cruralis, brachialis, facialis mo- noplegiák, továbbá a Jackson-féle corticalis epilepsia, a melynél az izomcsoportok rángásának sorrendje az agykérgi motoricus zóna elrendeződésének felel meg. Műnk adatai szerint embernél a tarkó izmainak központja a homloklebenynek a mellső központi tekervény középső harmada előtt közvetlenül levő részében, a törzsizmaié pedig a homloklebeny felső hátsó részében lenne. A látóközpontot a nyakszirtlebeny hátsó és felső része (leginkább a fissura calcarina körüli terület és cuneus) képezi. A rendelkezésre álló adatokból azt kell következtetni, hogy a látóideg rostjai itt végződnek. Ha valamely kóros elváltozás következtében például a bal nyakszirtlebeny a cuneus táján van működésében megzavarva, akkor — miután a látóidegrostok belső része a chiasmában kereszteződik, míg a külső ugyanazon oldalon marad — az illető egyén mindkét szemének (retinájának) bal felére eső képeket nem fogja látni s beáll a liemiopia vagy hemianopsia. A nyakszirtlebeny enyhébb bántalmai a már fentebb említett s Műnk által állatokon észlelt «lelki vakságot» eredményezik, a midőn az egyén lát ugyan, de a látás útján eddig szerzett emlékezeti képeket elvesztette. Voltak azonban esetek, a hol az agykérgi elváltozás keresztezett amblyopiát okozott, tudniillik a kóros folyamattal ellenkező oldali szemen, a mi egy magasabb látóközpont felvételére adott alkalmat. Ferrier állatkisérletei alapján ezen központ helyéül a gyrus angularist és supramarginalis egy részét tartja. Egyes kórtani adatok ezen felvételre embernél is alapot szolgáltattak. A hallóközpont székhelyéül a kísérleti és kórtani tapasztalatok a halántéklebenyt jelölik meg s egyes esetekben a felső halántéktekervény megbetegedése a Műnk által kimutatott «lelki süketség»-et okozta, a midőn a beteg hallott ugyan, de a szavak értelmét nem fogta fel. A rendelkezésre álló kórtani észleletekből azt kell következtetnünk.
