Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
II. Rész. Az elmebetegség tünetei általában - 2. Az észrevevés rendellenéssegi - a) Érzéki csalódások
138 két, növényekkel, erdővel, hegyekkel, sziklákkal, patakokkal, házakkal, emberekkel, állatokkal, kocsikkal, felhős, vagy felhőtlen éggel, csillagokkal, verőfényes nappal pillantanak meg s mind ezek a valóság összes sajátságaival jelennek meg előttük. A látományok lehetnek rendesek vagy phan- tastiknsak, csodásak, tündériesek, mystikusak, nagyságuk megütheti a normális mértéket, avagy szerfelett kicsinyek, nagyok lehetnek. Olykor ugyanazon alak többszörösen mutatkozhat. Egyes kórformákra nézve már magok a látomá- uyok tárgya, alakja, elhelyeződése, száma jellemző lehet, így pl. alkoholos deliriumoknál gyakori a tömegesség, az állatlátás, a fekete, piros és zöld szín. A hallásbeli hallucinatio nyilvánulhat egyes zörejek, zenei hangok, felkiáltások, szavak, mondatok, párbeszédek hallásában. A beteg a legkülönfélébb árnyalatok megkülönböztetésére képes. Észleli a hang mélységét, magasságát, távolságát, eredetét, meg tudja mondani, hogy távolról, közelről liallja-e, férfitől, nőtől, állattól származik-e, gyengéd, suttogó, érzelmes, erőteljes, nyers, fenyegető, közö- nyös-e az? Néha harangzúgást, morajt, morgást, sivítást, fütyülést, dallamot, máskor halk, suttogó, homályos, vagy hangos szavakat, megjegyzéseket, mondatokat s általában mind olyant, a milyent a halló szerv physiologikus körülmények között is felfoghat — hall. Néha a hanghallások a beteg testének különféle részébe localisálódnak. Pl. azt mondja, hogy valaki hasából, könyökéből, lábából beszél. Míg máskor úgy tűnik fel előtte, mintha felülről, vagy a föld alul, jobbról, balról szólalna meg valaki. Vannak esetek, a hol a beteg két fülén ellentétes s más-más egyéntől származó hangokat hall. Pl. a vallásos tábolyodottságban szenvedő néha egyik oldalról az Istentől vél utasításokat hallhatni, a másikról pedig az ördög beszél hozzá. Az Isten jóra, erkölcsös életre buzdítja, az ördög pedig a rosszra csábítja. Séglas egyik betege egyfelől üldöző hangokat hallott, másfelől valaki folyton diktálta neki, mit gondoljon, mit szóljon. Néha a beteg egész párbeszédeket liallucinál, a melyekbe aztán maga is bele keveredik. Máskor pedig a betegek saját gondolataikat hallják idegen egyéntől származott szavakban kifejezve, a midőn azon téveszméjük támad.
