Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
I. Rész. Az elmebetegség okai - 3. Vegyes okok
107 a hivatás, egyes szervezetbeli átalakulások s egyéb tényezők más-más terheket, munkát rónak az agyra, más-más izgató mozzanatokat teremtenek meg az idegrendszer számára. A tapasztalat tényleg azt mutatja, hogy azon időben, midőn a szervezet egy-egy fontosabb fejlődésbeli stádiumba lép, midőn az agynak az élet küzdelmei között fokozatosabb tevékenységet kell kifejtenie, nagyobb rázkódtatásokat kiállnia s e mellett ez egyes élvezetek fel használásának utai inkább vannak nyitva s több káros tényező érvényesítheti befolyását: az elmebetegségek szama szaporodik. Ilyen növekedést mutatnak a serdülés bekövetkezésekor s leggyakrabban fordulnak elő a teljes szellemi kifejlődés időszakában (25—45 életkorig). Habár bizonyos életkornak meg vannak a maga kedvencz elmekórformái: újabban — midőn a társadalmi viszonyok az agyat kelleténél korábban terhelik fokozottabb munkával s a koravén egyéneket teremtik meg — az egyes psychosisok jelentkezésének időbeli határai is megváltoznak s elégszer tapasztalható, hogy az az előtt csak a 30-as éveken túl fejlődött hüdéses elmezavar (paralysis progressiva) a fiatalabb kort sem kíméli meg s egyes búvárok (Charcot, Dutil s mások) már 12—16 éves egyéneknél is észlelték. A csecsemő jóformán csak mechanikus életet folytat, egyes szervi érzetek váltják ki nála reflex úton a primär mozgásokat (pl. az éhség érzete a szopáshoz szükséges ajkmozgást, a végtag kifáradásának érzete a helyzetváltoztatást). Agykérge még üres, az érzékszervek és a test egyéb érző felületei által nyert benyomásokat mint emlékezeti képeket csak később rögzíti s lassanként fejleszti ki az egyes tünemények, személyek, tárgyak associationális csoportjait és saját testi és szellemi egyéniségének fokozatosan ébredő tudata mellett bizonyos összhangba igyekszik hozni amazokat önmagával. A gyermekkor első éveiben a beható inger csak elemi visszahatást eredményez, a kellemes vagy kellemetlen érzetét keltve. Ezen elemi kedélyi visszahatás, azonban nem annyira az inger minősége, mint inkább toka szerint irányul. A gyermek pl. a környezet lármás kedélyeskedését is ép úgy a versióval, a sirásig fokozódó félelemmel fogadja, mint a fenyegetést, pirongatást. Az ilyen kéz-
