Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
I. Rész. Az elmebetegség okai - 3. Vegyes okok
103 kiemeli, hogy az elfajulás nemcsak öröklés utján, de az ébrényi életben s a gyermekkor első szakában kiállott s a rendes szellemi fejlődést megakadályozó agybetegség következtében is kifejlődhet. Magnan a degener ált ah megjelölésére a héréditaires, liéréditaires dégénérés és dégénérés kifejezéseket egyaránt használja s a szellemi állapotot illetőleg négy alakját különbözteti meg: 1. az idiótákat, mint a szellemi képesség legalacsonyabb fokát vagy teljes hiányát; 2. a bizonyos kiképeztetésre alkalmas, de a csökkent értelmi és Ítélőképesség következtében önállóságra elégtelen imbecilliseket; 3. a korlátolt elmebeli állapotú, de bizonyos körülmények között hivatásbetöltésre alkalmas gyenge elméjüeket (debiles) és 4. a magasabb szellemi fokon állókat (dégénérés superieurs), a kiknél azonban a bizonyos irányú elmebeli tehetségek mellett intellectualis és moralis hézagok mutatkoznak s a kiknél az értelmi egyensúly hiányzik s ezért déséquilibrés-knek nevezi őket s e kifejezés helyett Möbius, Magnan ide vonatkozó munkásságának a német irodalomban alapos ismertetője és fordítója, az instabel-t (instabilist) ajánlja. Magnan hangsúlyozza, hogy az öröklés által terhelt, degenerált egyének főjellemvonását nemcsak az intellectualis és moralis, de az egyes intellectualis képességek között levő disharmonia, az egyensúlybeli fogyatkozás képezi. Az öröklés által terhelt degenerált egyén — mondja a nagy nevű íranczia búvár — lehet tudós, politikus, kiváló hivatalnok, nagy művész, mathemathikus, ügyes államférfi és moralis szempontból nagy fogyatékot, csodálatos hajlamokat, az életmódban meglepő szabálytalanságokat árulhat el. Máskor pedig a példás erkölcsösség, természetes hajlamok és érzelmek mellett szembetűnő intellectualis gyarlóság, vagy emlékezetbeli gyengeség, a számtan, a művészetek iránt való teljes fogékonysághiány mutatkozhat. A gyenge elmé- jűek között u. i. gyakran találkozhatni a A oisin által kiemelt partialis geniálitással, pl. a zene, rajzolás, festészet, számolás terén. A degenerált egyéneknél, különösen a hol a szellemi visszamaradottság nagyobb fokú, a testi és szellemi jelek (stigmák) egész csoportjával találkozhatni. A testi degene- rativ jeleket képezik Morei, Fairét és Magnan szerint: a
