Mittelmann Bernát dr.: A körülmetélés eredete, története és orvosi műtéte (Budapest, 1900)
I. A Circumcisio eredete és elterjedése
10 A körülmetélésre vonatkozó irodalom sohasem foglalkozott eddig ama kérdéssel, hogyan terjedt el annyi sok nép között a Circumcisio. Mindegyik iró több-kevesebb szerencsével azt a kérdést variálta, a zsidók tanulták-e az operációt az egyptomiaktól áoycdov yáo őt] xi (falverai eóv, tog őé éiruitayóuevoL Aáiyviixío égéuabov, uéya 1.101 v.al xóőe xev.urßiov yíverai. II. 104. Joseph. Arch. Vili., cap. 10, 3: M.é(.tvexai őe xavxt]g xrjg axoaxeíag y.al ő A Xi v. aovaocr evg Hqóőoxog, neol (.tóvov ró xov ßaaiXetog rcXavr^etg övoua, y.al oxi áXXog re rroXXoTg ETTfjXtíev edveai y.al xryv IlaXaiox ívxjv 2voíav éőovXo'jaaxo, Xaßtov át.tayrfxl 10vg ávboúzrovg xovg iv avxfj. cpaveoőv ő bxi tő rj[.téxeQév e&vog ßovXexai őr^Xovv ye/aiocof-ievov vrxö rov Alyvvcxlov, Xeye yáv on oxrjXag varéként ev év ríj xcóv áuayrytl rraoa- őóvxtov avxovg alőola yvvaivtov éyyoáxpag' 'Poßoauog <5’ avxqj naqéöorv.ev 6 r]f.téxeqog ßaotXevg á^iayryxl xryv jtóXtv cprpl óé y.al AlO-iorcag Ttaq AíyvrtTu'jjv Lteiia&ry/.evai xtjv xtőv alőoltov rceqixoaryv " Ooívviveg yáo y.al Zvoioi 01 év ríj IlaXaioxívrj b{.ioXoyovGi ttuv Alyvrx,íójv (.le^ad-T]- yJvai.u őrfkov ovv éaxlv oxí (.írjőéveg áXXoi TteqiréavovxaL xtúv év ríj UaXaLOxívTi 2voiov uóvoi tyieíg. Oi őé őtaőe^áuevoL yoovovg név xivag év xoig avxolg öiluevov öt y.aiovrqayovvreg y.al deooeßelg txtg akt] & w g óv reg, evteix' écpioxaf-tévwv ével xryv leqCoovvr^ ró f.iév ttqőíxov őeauőaiuóvwv, érteit a xvqavviytöv ávdqtújttuv, év. (.lév őeunőaifioviag al xcóv ßqtu[.iaxiov arroa- zéoeig . . . y.al al rteqixoaal y.al al év.xouai y.al ei ríva xoiavxa évot-iia&rj, év. őé x&v xvqavvíŐMv rá XtyGxrjqia. Strabo XVI., 2, 37 ed. Meineke, p. 761 ed Casaubonus. Ambrosius epist classis: 6. Keperimus autem in historia veterum non solum Aegyptios, sed etiam Aethiopum et Arabum et Phoenicum aliquos circumcisione erga suos usos. Et hanc putant se adtiuc probandae viam servare rationis: eo quod sui corporis primitiis et sanguinis initiati insidias daemonum, quas illi generi nostro moliuntur, exiguae partis arbitrentur consecrationibus destruendas, ut qui totius hominis saluti nituntur nocere, infirmari operationem suam putent circumcisionis sacrae vel lege vel specie. Arbitror enim quod in praeteritum ipse daemonum'princeps cessare suas artes erga noxiae operationis effectum aestimaverit, si ei nocere conaretur, quem signaculo circumcisionis sacrae initiatum adverteret aut ei, qui videretur in huc saltem munere legi divinae obtemperare. Vilbinson, egyptologus (Herodot, Josephus, Strabo, Ambrosius) adatait a phoeniciaiak körülmetélésére vonatkozólag téveseknek tartja és ezzel szemben Ezekjeire hivatkozik, hol az van róluk mondva: „aludni fognak körül- metéletlenül“ (Arelim). 32. 30. Azonban a héber szó „ Arelim“ nemcsak testi értelemben jelent köriilmetéletlent, mert a körülmetélt testű, azonban durva szivü ember is „Arel“. Ezt Vilkinson nem vette tekintetbe. A phoeniciaiakról tehát oly értelemben beszél itt Ezekiel, mintkik becsület nélkül,szent temetés nélkül fognak kimúlni és tisztátlanul meghalni. Hogy Ezekielnél Egyptom is az „Arelim‘-ok közt van, kikről bizonyos hogy az operációt végezték, kétségtelenné teszi ezt a felfogásunkat.
