Mittelmann Bernát dr.: A körülmetélés eredete, története és orvosi műtéte (Budapest, 1900)
I. A Circumcisio eredete és elterjedése
16 hívja ott ki minden ellen, a mi Egyptomra emlékeztet (apis = aranyborjú); Egyptomra általános elv volt a bibliában: Kemáászeh erecz Miczraim áser jesávtem bab ló száászun. (Levit. 18.) Egyp- tom kultusza szerint, melyben laktatok, ne cselekedjetek. A mi némely egyptomi hasonlóság pedig mutatkozik, a többi sémiták kultuszában, a mit a biblia tilalmaiból ismerünk,3) azok nem az egyptomi pantheon reflexei, de sémiták és hami- ták közös helyről Os Babyloniából való szerzeményei. Föl lehet tehát állítani a tételt, hogy objektiv összehasonlításnál alig mutatható ki valami a sémitáknál, a mit az egyptomiaktól vettek volna. Bajosan képzelhető tehát, hogy ama nagy önállóság mellett, mely már a kultúra bölcsőjében jellemezte a sémitákat, nemcsak a Thóravallás követőket, de az elmaradott fajrokonakat is, idegenből vett volna oly dolgot, a miben mindnyájan egyesültek és mi szertartásuk alapját képezte: a körülmetélést. van ábrázolva, mig a belföldi sohasem (Vilkinson). József kitüntetése után byssus ruhába való öltöztetése azon körülményen alapszik, hogy ott a kiválóknak, főleg a papoknak ez a ruha a kötelező. Erről Herodot is beszél. 3Evdsőv/aoL őz zi Üőjvag tcsoI tő. ov.zkza dvoavwTOvg, rovg v.oXzvot v.a?MOíQig zni tovtolol őz zíolvza ziuara Izv/.á zrcavaol.rfibv tpoozorot. Ov uzvTOi zg ye tő )oő iocpzozTca ziolvza, oiőz ovyv.caaŐánTZTat ocpr ov yőq botor. Herodot II. 81. p. 97. Az üdvözlő ,, Abrek“ szó, mely a Nil völgyében ma is honos, ,.Asznat“ nevű teleségének tiszta egyptomi neve, rendkívül jellemző tények. De valamennyi dolog közül, mely József nevével kapcsolatban emlittetik, legjellemzőbb a 7 éves éhség. Ennek halvány reflexióit Ovidius és Pliniusnál olvassuk, de tisztán érthetőlcg az egyptomi El Iváb síron. Baba nevű egyén jelenti (Brugsch. Gesch. der Pharao). . ). . . Midőn az éhség; beállott, sok éven át én adtam az eleséget az ínség idején. Dicitur Aegyptos caruisse juvantibus arva, atque annos sicca fuisse novem. De art. am. I. 647. Ovidius. «Justum incrementum est cubitorum XVI. Minores aquae non omnia rigant, ampliores detinent tardius recedendo. Hae serendi tempora absumunt solo madente, illae non dant sitiente. Utrumque reputet provincia. In duodecim cubitis famem sentit, in tredecim etiamnum esurit, quatuordeeim cubita hilaritatem afferunt, quindecim securitatem, sexdecim delicias». Plinii, «Hist. nat.» V. 57—58. 8) Ló szitá lechó áséró: Deut. 48. 21. i Veáséréhém tiszrefun boés: D. 12.3. I Osiris, Horns, Nut Ló szókim lechó mácévóh: D. 4. 8. í Schu, Seb, Isis, Ré. Vesibártem eth mácévószom.
