Meyer Mór: A villamosság alkalmazása az orvosi gyakorlatban - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 11. (Pest, 1870)
Első Fejezet. A villamosság alkalmazásának történeti áttekintése a gyógyászatban
2 Történeti áttekintés. Csak a tizennyolczadik század dereka körűi, a villamgépnek és Leiden-íéle palaczknak feltalálása után tettek az orvosok ezen gyógyhatánynyal (Heilmittel) újból kísérletet. A németek közt Kratzenstein volt, ki a dörzsvillamosságot (Reibungs-Electrici- tät) az újnak hűdésénél sikerrel használta, de Haen, kinek vezetése mellett a bécsi kórházban lcisérletek tétettek. A francziák közt Jallabert, Sigaud de la Fond, Bertholon és végre Mauduyt említésre méltók, mely utóbbi kitűnő értekezlete által, melyet 1773-ban a société royale de médecine-ben tartott, az orvosokat az új gyógyeljárás lelkesült pártolóivá nyerte meg. így a villamosság mint villamfördő, vagy villamátömlés (electrisches Durchströmen) vagy villamos lehelet (Hauch) vagy mint villam- szikra vagy ütés (Schlag) a legkülönbözőbb czélokra sokszorosan használtatott s abban a csökkent idegerőknek hathatós izgató szere ismertetett föl. Cavailo az egyes észleleteket következő munkájában gyűjtötte össze : Essay of the theory and practice of medical electricity. London 1780. 0 a villamosságot hatályosnak találta az izmok hűdésénél, szcmgyengeségnél, nehézhallásnál, Vidtáncznál, nehézkórnál, idült csúz, görvélycs mirigydagok, ga- landféregnél, de különösen mint felélesztő módot tetszholtaknál. Miután azonban sok szép remények füstbe mentek és miután egy újonan felfedezett, kiszámíthatlanul gazdagabb villamossági forrás a galvánosság, galván villamosság (Galvanismus) vonta volna a tudós világ figyelmét magára, a villamgéptől és a Leiden-féle palaczktól elfordultak, hogy az új panaccát még vér- mesebb reményekkel karolják föl. Ha most egy futó pillanatot vetünk a delej (Magnet) gyógytani alkalmazására, mit itt tenni el nem mulaszthatunk, látni fogjuk, hogy arra, a korai ismeretségnek daczára annak erejével, orvosi részről csak a közép korban lettek figyelmesek s hogy azt különösen Paracelsus ajánlá „mint egy szert, mely oly titkos erőkkel (Heimlichkeiten) bírna, hogy a nélkül a betegségekben semmire sem mehetnénk, és egy ily puszta hős vasdarab a gyógytan mesterére nézve oly valami, hogy messze földön nem találtatik, miről oly sokat lehetne mondani.“ Az eredmény azonban mindaddig nagyon jelentéktelen volt, mig csupán a delej vaséreznek (Magneteisenstein) gyenge hatása állott rendelkezésünkre, jelentékenyebb lett az a múlt század közepén, a mesterséges delejeknek, különösen Hell Miksa által Bécsben, készítése és alkalmazása folytán.
