Melich János (szerk.): Calepinus latin-magyar szótára 1585-ből (Budapest, 1912)

Előszó

XII

ELŐSZÓ.

A kiadásra és a jegyzetekre vonatkozólag ezeket közöljük :

1. Igyekeztünk, hogy annak a kiadásnak, a melyben a magyar nyelv először van közölve, tehát az 1585. lyoninak magyar szókészletét mindenben híven kiadjuk. A magyar szavaknak betűtypusait (l\ a stb., ez a kettő a lengyel betűsorból való), íráshibáit pontosan megtartottuk. Minthogy az eredetiben sok a sajtóhiba, a könnyen kijavíthatok mellé [!]-1 tettünk; de nem minden [!]-lel ellátott hely sajtóhiba, sok a kiejtésbeli alakváltozat is. Azt azonban eldönteni, mi a sajtóhiba, s mi valóban ejtési sajátság, sokszor rendkívül nehéz dolog. Egy pár példa megvilágítja ez állításunkat. A h pl. sok esetben jelöletlen, pl. EgiediU alas — secubitus, Ilataopas hely — salebrae, sazontalan zauu — vanidicus (s haszontalan szavú), Meg orgasitom — rec.uruo, Feiedelemsegez... \aló— praetorius stb. stb. Hasonló esetek, hogy az első személyű -m rag igen sokszor -n-nek van írva (vö. pl. niuzon = nyúzom 727. lapon), vagy hogy a cs s sei van .jelölve stb. — Ha az író azt írja Bolonsag (= bolondság 1012. 1.), vagy fetskéie (hirundinius), lopoié (furinus), gazdáié (herilis) stb. senki sem fog ez alakokban íráshibát keresni. Epúgy lehet a fenti eseteket is hangtani- lag, sőt nyelvtörténetileg is bizonyítani. — Azért tehát sajtóhibát csak a legvilágosabb esetekben szabad feltennünk ; azt hiszem, jegyzeteinkben mi is többet magyaráztunk sajtóhibának, mint helyes lett volna. — Némely íráshibás, illetőleg ejtésváltozati alak mellől kimaradt a [!]. A hibás lapszámok mellé [ ]-be tettük a helyeseket.

2. Eredetileg úgy terveztük, hogy a magyar szavakhoz semmiféle jegyzetet nem írunk. A 3. nyomtatott ívtől fogva azonban láttuk, hogy magyar nyelvi jegyzetekre mégis szükség van s ilyen jegyzetekkel aztán itt-ott nem is takarékoskodtunk. A jegyzetek közt lehet egy pár nem helyes is. A melyekről észrevettük, hogy helytelenek, a szómutató után jegyzékbe foglalva kijavítottuk. Kérjük az olvasót, hogy javításainkat példányába iktassa be.

3. A magyar szavak megértésére sok ezetben szükség van a latin szónak azon latin nyelvi értelmezésére, a melyet a szóról Cale- pinus nyújt. Ilyenkor sok esetben ezt a latin értelmezést is nyújtjuk. A latin szöveget akkor is adjuk, ha az magyar szempontból figyelemre méltó (pl. Dacia, Jazyges stb.).

4. A Szómutatóra, a mely a műnek egyik főrésze, nagy gondot fordítottunk. Itt a szavak a mai irodalmi alakjukban vannak felvéve; fel vannak véve az irodalmi alak mellett külön a szótár nevezetesebb alakváltozatai is (pl. resta vö. rosta, sarampé vö. sorompó, topló vö. tapló stb.). Sok alakváltozat azonban a szómutatóba nem való, így pl. CALEPiNusban a gyakorító -dogál, -dögéi mindenkor -dogal, -dögéi (így