Mayer Hermann dr.: Az idegrendszeri betegségek és elmebajok összefoglalása (Budapest, 1923)

Az agyvelő betegségei - B) Részletes rész

ció positiv, a Wassermann-reakció ebben és a vérben többnyire positiv.

Prognosis: Korai beavatkozás esetén nem rossz. Később, mikor már secundair anatómiai elváltozások (sorvadás, lágyulás stb.) léptek fel, sokkal rosszabb; ekkor csak javulás lehetséges, gyógyulás nem. Visszaesés rossz jel.

Kezelése erélyes antilueses kúra (1. 46. és 65. old.).

Pachymeningitis haemorrhagica interna.

Okai: alkoholismus, dementia senilis és paralytica, haemorrhagiás diathesis, szív- és vesebajok. Férfiak többen kapják meg, mint nők.

Anatótniai elváltozások. A dura belső felszínén lemezes szerkezetű felrakódás látható, melynek legfrissebb (a lágy burokkal határos) része fibrinből áll, a legrégibb (a csontos koponya felé eső) része pedig már kötőszöve- tesen szervült. A lemezeket néhol vérömlenyek választják el egymástól, melyek ökölnyiek is lehetnek. Többnyire az agy domború felszínén ülnek és az agyállományt összenyomják.

Tünetek: 1. Apoplexiaszerű insultus, ha a vérzés hirtelen következik be.

2. Mótorikus izgalmi jelenségek: görcsök, Jackson- féle epilepsia.

3. Bénulások: hemiparesisek, coniugált deviatio stb.

4. Az agynyomás tünetei: fejfájás, hányás, brady- kardia stb.

Lefolyás. A vérzések különböző időközökben, de többnyire rohamszeröleg ismétlődnek. Coma következik be, mely feltisztulhat vagy mélyülhet és halálos lehet. Recidi- vák gyakoriak. Egy-egy roham kimenetelét sohasem jósolhatjuk meg.

Differentialdiagnosis apoplexiával szemben gyakran lehetetlen és legfeljebb valószínűségi lehet. Apoplexia mellett leginkább az szól, hogy subcorticális szokott lenni, míg a pachymeningitis mindig kéregtüneteket okoz.