Mayer Hermann dr.: Az idegrendszeri betegségek és elmebajok összefoglalása (Budapest, 1923)

Az agyvelő betegségei - B) Részletes rész

89

izmok. Mindezekben az izmokban EFR lép fel. Az izombénulások következményei:

a) A nyelven: dysarthria, anarthria; a nyelv mozgatása nehéz, később lehetetlen; a rágás és nyelés megnehezített. (A nyelv tehetetlensége az l, r, n, g, t hangok tiszta kiejtését teszi lehetetlenné.)

b) A lágy szájpadon: a lágy szájpad (az ínyvitorla) lóg, az a hang kiejtésekor nem emelkedik fel; a beszéd orrhangú; a lelógó ínyvitorla nem zárja el az orrüreget a szájüregtől, ezért nyeléskor az étel egy része az orrüregen és az orrnyilásokon át távozik.

c) A garatban: nyelési nehézségek (dysphagia); a gége nyeléskor nem emelkedik, a gégefő nem zárja a gégebemenetet, az étel a gégén át a tüdőbe juthat, amikor is nyelési (aspirációs) tüdőgyulladás keletkezik.

d) A gégén: hangszalagbénulás, rekedtség, aphonia; a hangrészáródás tökéletlen s a beteg a gégébe jutott ételrészeket nem tudja kiköhögni (a köhögés kezdetekor a köhögő görcsösen zárja a hangrését).

e) Az arcon: az arc mozdulatlan, viaszbábszerű, kifejezéstelen ; fütyülés, szájcsucsorítás lehetetlen ; az ajakhangok (p, f u, ü, i) elvesznek; nyálfolyás.

f) A pulsus szaporább lesz.

Lefolyás. A betegség az 5—6. évtizedben kezdődik és 1—3 évig tart. A halál oka lehet inanitio, fulladás (vagusbénulás) vagy nyelési tüdőgyulladás.

A diagnosis felállításánál figyelembe veendő, hogy hasonló tünetekkel járhatnak a nyúltagy ereinek embóliája, thrombosisa, daganatai. Az első kettő hirtelen kezdődik, az utóbbi pedig érzési eltéréseket is okoz.

Prognosisa absolut rossz.

A kezelés: tüneti, sondával való táplálás; nyálfolyás ellen atropin (3X0*5—1 mg).