Mayer Hermann dr.: Az idegrendszeri betegségek és elmebajok összefoglalása (Budapest, 1923)

A) Bevezetés

\

1. nincs oly tünet, mely a funkcionális megbetegedést kizárja (pupillarendellenességek, kóros reflexek);

2. minden organikus betegség kizárható;

3. a tünetek változékonyak.

Az organikus és funkcionális megbetegedések közt átmenetet alkotnak azok a neurosisok, melyek a belső el- választásu (endokrin) mirigyek működészavarának következményei. Ezek megmutatják azt az utat, melyen haladva egyes — régebben funkcionálisnak tartott — betegségek okát a szervezet megváltozott kémiai összetételében fogjuk megtalálni.

Góctünetek és távolhatási tünetek.

Ha az idegrendszer valamely része megbetegszik, a beteg terület működése hiányos lesz. Az ebből származó tüneteket góctüneteknek nevezzük. A betegség azonban működési zavart okozhat a beteg góc szomszédságában levő, különben anatómiailag ép területeken is. Az utóbbi zavarokat távolhatási tüneteknek nevezzük. A góctünetek többnyire^Wandóak, a távolhatási tünetek többnyire múló természetűek.

A megbetegedés természetének és helyének megállapítása.

A megbetegedés természetét a következő körülményekből állapíthatjuk meg > a beteg kora, foglalkozása, megelőző betegségei (főleg a fertőző betegségek után kell gondosan kérdezni), családi betegségek, életviszonyok, egyéb szervi bajok, a jelen baj kezdetének és eddigi lefolyásának módja.

E körülmények ismeretét kb. a következőképpen értékesítjük:

Ha a tünetek néhány másodperc alatt kifejlődnek: embolia keletkezett; ' 1 —

ha a tünetek 1—2 óra alatt fejlődnek kij_ vérzést,

ha pedig 1-^=2 nap alatt, thrombosist állapítunk meg;

ha a beteg vesebajBán (nephrosis) szenved, oedemára is gondolunk, azonban csak akkor állíthatjuk biztosan, hogy a

2