Mayer Hermann dr.: Az idegrendszeri betegségek és elmebajok összefoglalása (Budapest, 1923)

B) A mozgások zavarai

9

A legtöbb idegbetegség megértéséhez tudnunk kell, hogy., minden neuron nutritiv egységet alkot; a tápláló központ maga az idegsejt. Az idegsejttől elszakított tengelyfonal secundair módon degenerálódik (Waller féle törvény). Ehhez hozzátehetjük azt, Tiogy a mozgató ideg- séjT nemcsak tengelyfonalátTTiánem á hozzátartozó harántul csíkolt izmot is táplálja; pusztulása, vagy tengelyfonalától való elszakadása esetén tehát nemcsak a tengelyfonal, hanem az általa beidegzett harántcsíkolású izom is elfajul.

A betegség helyének megállapításánál legfőbb szerepet játsszák a kereszteződési viszonyok, a különböző pályák egymástól val^távot^g3nák""Ísmerete és a Waller-íé\e törvény. Ezeknek az ismereteknek értékesítését a következőkben fogjuk meglátni.

Az~ idegrendszer elemeinek működése lehet a rendesnél erősebb (fokozott) és gyengébb. Az előbbi esetben izgalomról, az utóbbiban bénulásról beszélünk. Az idegelemek működése szerint megkülönböztetjük a

mozgások, érzések, reflexek, secretio, érbeidegzés és a coordinatio zavarait.

B) A mozgások zavarai.

I. Izgalmi jelenségek.

A) Görcsök.

Megkülönböztetünk tónusos és clonusos görcsöket.

Az előbbiek erős, hosszantartó, egyenletes, akarattól független összehúzódások. Tarthatnak percekig, órákig, napokig, sőt hetekig is.

Az utóbbiak pillanatokig tartó, gyorsan egymásután következő összehúzódások.

A nagy kiterjedésű, igen erős clonusos görcsöket convulsióknak nevezzük.

Tónusos görcsök epilepsiánál, hysteriánál és tetanusnál,