Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

IV. A görög felvilágosodás kora. A bölcsészet és az orvostudomány

Hippokrates és a kosi orvostudomány

79

a testrészen végezték, melyet a beteg szervvel anatómiailag kapcsolatban állónak véltek. Az operációt görbe, nem keskeny késsel hajtják végre. A kibocsájtott vérmennyiségre a beteg összalkata, az évszak, sőt a kifolyó vér színe is mérvadók. Prophylaktikus célokból csak tavasszal vágnak eret. A köpölyözés ősrégi szokását is beiktatják therápiájukba a kosi orvosok.

A külsőleg alkalmazott szerek közt olaj, víz, ecet és bor a legfontosabbak. Meleg vízzel beöntéseket végeznek, vagy orrkifecskendést, hólyagmosást, sebmosást stb. Szokásban vannak lokális és általános gőzfürdők, napfürdők, meleg borogatások, kataplazmák. A Földközitenger vizét viszkető bőrbántalmak belocsolására ajánlják. A bőr kemé- nyedésével járó esetekben ecetet vagy koncentrált sóoldatot javasolnak. Orvosságaik jórésze egyiptomi vagy indiai eredetű. Hánytatószereik a melegvíz, garatcsiklandás, izsóp, borral való undorító keverékek, fehér veratrum. Hashajtók a helleborus niger, sok tej, főleg a szamáré, káposztáié, méz, só, beta alba, elaterium stb. Altatószereik hyosciamus- fajok, conium, lactuca sativa.

Érdekes, hogy az ópiumot, melyet pedig már a Hippokrates előtti idők is régóta ismertek, a Gyűjtemény egy irata sem említi. Diuretikus szereik a vízben szétdörzsölt kőrisbogár, a tengerihagyma, retek, spárga, fokhagyma s egyéb hagymafajok. A hippokratesi patikában feltalálhatok továbbá az asa foetida, sagapenum, galbanum, opoponax, myrrha, opobalsamum, terpentingyanta, ciprus, a babér, címet, cassia, origanum, ánizs, gyömbér, kamilla, kálmosgyökér, a gubacs, gránátalmafa kérge, repkény. Külsőleg használt szerek még bizonyos ásványi anyagok: a réz, vitriol, ólom, vaspor,, aluminium, timsó, auripigment—melyet arze- nikumnak hittak, — sandaraka, kén, salétrom. Jódtartalmú anyagok közül tengeri szivacsok és algák forogtak közkézen. A belső szedésre rendelt orvosság egyetlen formája az ital, melyet egy elveszett receptgyűjtemény előírásai szerint készítgettek ilyennek vagy amolyannak.

Az összes betegségek szisztematikus felsorolásával a hippokratesi Gyűjteményben sehol sem találkozunk. A fontosabb betegségek viszont több helyen is le vannak írva. A lázas betegségek közt fontosságot tulajdonítanak az endémiás maláriának, melynek keletkezésében részben az ivóvizet, részben a mocsarak kigőzölgéseit okolják. Éppen a speciális betegségek leírásaiban, például az Epidémiák-ban tapasztalhatjuk a hippokratesi példátlan egyszerűséget és éles megfigyelést. Ennek illusztrálására ide iktatok egy passzust a Gyűjteményből:

„Philiskos, ki a város fala mellett lakott, ágynak dőlt. Az első

nap heves láz, izzadt, éjjelre fájdalmak. A második nap minden tünet