Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
III. Másodlagos keleti kultúrák és az orvosi tudományok. Kisázsiai népek
A héber orvostudomány Mózes korában 55 is megfehéredtek, akkor a betegnek meg kell szaggatnia ruháit, fedetlen fővel kell járnia és senkivel sem szabad érintkeznie. A lepratörvény annyira megy, hogy még a ruházat zöldes vagy vörhenyes foltjaiban is leprát lát, s a ruha elégetését rendeli el. A lakások salétrom-kivirágzása is lepra gyanús, fertőző volt. Bármily naivak e nézetek, bizonyítékai annak, hogy MózES-nek a lepra terjedési módjáról és kontagiozitásáról sejtelme lehetett. Hasonlókép ismerte a kankó ragályosságát, s talán a syphilisét is. Erre lehet ugyanis következtetni azon intézkedéséből, hogy az idegen fajokkal való nemi érintkezés idején Sittimben kitört pusztító vész alatt a midianitákkal sexuális viszonyban álló izraelitákat megölette. Phineas, Áron unokája ezen rendelet alapján döfi át lándzsájával Simrit és a vele szeretkező midianita Kasbit, egy fejedelem leányát. A sexuális életet szabályozó, sokszor aprólékosnak látszó utasítások célja részben a faj tisztaságának megmentése, részben az erősen érzéki izraeliták Egyiptomban lezüllött erkölcsi színvonalának emelése. Az állatokkal való fajtalankodás, a rokonok közti nemi érintkezés, a házasságtörés, sőt más ember menyasszonyának elcsábítása megkövezéssel járt, szintúgy a szüzesség elvesztése is. Mózes minden prostitúciót megtilt, s a prostituáltak gyermekeit és utódait kizárja társadalmából. így akart mindenkit a törvényes házasság keretébe vinni, s ezáltal népét szaporítani. Ugyanezért sújtja halállal a gyermekgyilkost, s ezért bünteti azokat is, akik másokat megfosztanak férfiasságuktól. A pátriárkakorbeli izraelitáknak tudományos orvosi ismereteik nem voltak. Még Mózes idejében sem akadunk ilyenekre. Az Egyiptomból örökölt orvosi gondolatok csak a tartós letelepedés idején érhettek meg, akkor, amikor a kezdetleges paporvosok mellett külön orvosi rend kezd kialakulni. A királyok korában már működnek professzionista orvosok, akiket a nép nagy tiszteletben tartott. „Tiszteld az orvost — írja az. Ecclesiasticus (II. 38.) — mert rászorulsz. Őt ugyanis a magasságbéli alkotta, mert Istentől van minden segedelem és (az orvos) kapjon ajándékot a királytól.“ Az Ószövetségi Szenlírás, mely jóformán egyetlen kútfő a régi zsidók kultúrtörténetére vonatkozólag egészen Jézusig, a bírák és királyok korából (1409—587. Kr. e.), valamint a babiloni, perzsa, görög, szír fennhatóságok idejéből (587—63) több betegségnek és gyógyeljárásnak leírását adja, melyeknek legtöbbje királyokra vagy kiválasztott személyekre vonatkozik. A betegség oka, valamint a gyógyulásé is, az istenség beavatkozásának tulajdoníttatott, s kevés adatunk van arra, hogy orvosságokkal
